„...tivornyákat rendeztek és viselkedésükkel az egész templomot bemocskolták.” Budapest, 1945. május 10. Budavári Koronázó Főtemplom

 

A Budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) épülete Budapest ostroma során igen súlyosan megsérült. Az altemplomában német tábori konyha működött, a szentélyben szovjet lóistálló volt. 1945 tavaszára csak romok maradtak: meggyalázott templom, elpusztított plébániaépület, menekülő túlélők.

„A németek is okoztak kárt kivonuláskor, annál inkább a nyomban bevonuló oroszok.” Hédervár, 1945. június 7.

 

A szigetközi település Győr és Mosonmagyaróvár között félúton fekszik. A Khuen-Héderváry-kastélyban a második világháború alatt először a német nagykövetség költözött be, majd a szovjetek, akik hadikórházat működtettek itt – és a falu plébániáján is. A hédervári plébános főleg a kastélykápolnát ért veszteségeket részletezi.

„...a terméskőnek kb. ¼ részét elhordták német katonák óvóhelyek építéséhez.” Esztergom, Szent István-városi templom, 1945. június 2.

 

Esztergom Szent István-város helyi lelkészének beszámolójából is kitűnik, milyen heves harcok folytak Esztergomban és környékén. A Mária Valéria-híd középső három nyílását 1944. december 26-án robbantották fel a visszavonuló német csapatok. Ugyanezen a napon a szovjet haderő elfoglalta az érseki székhelyet, melyet 1945. január 7-én a német és magyar csapatok visszafoglaltak. A harcok 1945 márciusában értek véget.

„...állandóan feljöttem … a betegeket elláttam, a halottakat temettem.” Drégelypalánk, 1945. április 30.

 

1944 telén a Börzsöny északi lejtőin fekvő község súlyos harcok kereszttüzébe került. A szovjet bevonulás pedig itt is templomfosztással, iratmegsemmisítéssel és általános „zabrálással” járt együtt. A kárjelentés készültekor a legnagyobb gondot az építőanyag beszerzése és a munkaerő hiánya okozta, Drégelypalánk plébánosa is a károk enyhítésén fáradozott.

„A templom több Sztalin-orgona lövést kapott” Letkés, Ipolykiskeszi, 1945. április 21.

 

Letkés, az Ipoly parti település 1944 decemberében heves harcok színhelye volt, a lakosságot kitelepítették a szomszédos községekbe. A visszavonuló német csapatok december 20-án felrobbantották az Ipoly hídját. Csaknem egy héten keresztül tartottak a harci cselekmények, melyek során a falu nagy része, a szőlőhegyen álló Szent Orbán-kápolna, valamint a lelédhídi kápolna is elpusztult. Ipolykiskeszi, mely ma Szlovákiához tartozik, szintén megszenvedte a harcokat. A címben is kiemelt „Sztalin-orgona” (Katyusa) szovjet rakéta-sorozatvető köznyelvi elnevezése volt.

„...mindent védelmeztem, sokszor az életem kockáztatásával is.” Ipolytölgyes, 1945. április 21.

 

Az Ipoly parti település, filiáihoz hasonlóan heves harcok színhelye volt 1944 telén. A plébánost kilakoltatták, minden vagyona elveszett, csak úgy, mint a rábízottaknak. A plébániára 207 szovjet katona volt beszállásolva, a három településen (Ipolytölgyes, Letkés, Ipolykiskeszi) összesen 25-27 ezer katona volt összezsúfolva.

„...állandóan a földalatti pincében kellett tartózkodni, mert állandóan ide lőttek...” Nógrádmegyer, 1945. április 23.

 

A Nógrág megyei település plébánosa rendkívül részletes beszámolót ad, nem csupán az egyházi épületeket ért károkról, de az események egymásutánjáról is. Beszámolójából pontos képet kaphatunk, hogyan is zajlott egy-egy település bevétele, mit élhettek át az ott lakók. Miként lehetett életben maradni ilyen embertelen körülmények között.

„Az istentiszteleteket mindig megtartottuk” Zebegény, 1945. április 15.

 

A Dunakanyarban fekvő települést 1944. december 8.-án érték el a második világháború harcai: három monitor horgonyzott le a Duna zebegényi szakaszán, s 19.-ig folyamatosan tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően szovjet csapatokra. 19.-én délután megszűnt az ágyúzás, s néhány óra múlva szovjet katonák nyomultak a községbe.

„Mi egy volt mosókonyhában lakunk.” Bajna, 1945. április 9.

 

A Komárom-Esztergom megyei település plébánosa a környék falvainak helyzetéről is tudósít nagyon röviden, s kéri, káplánját mielőbb helyezzék el Bajnáról, mert erkölcstelen viselkedése méltatlan. Az sajnos a vizsgált dokumentumokból nem derül ki, pontosan, mi volt a káplán vétke, sem az, hogy elkerült-e végül a faluból más szolgálati helyre.

„a gyertyákat a plébániáról, sőt még a templomból is elvitték” Püski, 1945. május 22.

 

A világháború az olyan apró településeket sem kímélte, mint amilyen a szigetközi község. Még az 1945. áprilisában ezen a területen zajló utóvédharcok is követeltek halálos áldozatokat. Mind a templom, mind az iskola súlyos károkat szenvedett.

„Az oroszok a plébániát és a kastélyt kórháznak rendezték be.” Budajenő és Telki, 1945. május 15.

 

A Budajenőt a Budai-hegység koszorúja választja el a fővárostól. Közvetlen szomszédja, Telki. 1944. december 25.-én hajnalban vonultak be a faluba a szovjet alakulatok első csapatai, s nyomták ki a március óta itt állomásozó német erőket. Az 1945. február 11.-én induló, a német arcvonal elérését célzó kitörési kísérletkor a budai várban állomásozó német haderő egy része – kb. 5000 fő támadta a Tinnye – Budajenő – Biatorbágy vonalat. A szovjet légierő és tüzérség azonban teljesen megsemmisítette ezt a csapategységet. Budajenő határában körülbelül 120 német katona vesztette életét, Zsámbék és Tinnye között 3000 fő esett el.

„...az eső a falakon, a mennyezeten át a templomba csurog.” Csáb, 1945. április 22.

 

Solymossy Dezső esperes plébános 1936-tól teljesített szolgálatot a Nógrád megyei Csáb községben, 1945-ben még biztosan itt plébános, hiszen a kárjelentés az ő tollából származik. Azonban az csupán feltételezhető, hogy itt működött akkor is, mikor az ismét csehszlovák uralom alá került Felvidéken 1948-ban letartóztatták és bebörtönözték. Életének, sorsának további alakulását nem ismerjük, de Hetényi Varga Károly azon személyek között tartja számon, akik papságuk miatt szenvedtek üldöztetést.