1945–47-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke volt Magyarországon

1903-ban lépett be a kommunista pártba. A polgárháborúban a lovasság egyik megszervezője volt. 1925-től hadügyi és haditengerészeti, 1934-től 1940-ig honvédelmi népbiztos. 1935-ben az elsők között kapta meg a Szovjetunió marsallja címet. 1941-ben Leningrád védelmét irányította, de korlátozott képességei, csapatai elégtelen felszerelése és rossz harci morálja miatt is kudarcra volt ítélve, ezért Zsukov vette át a helyét. Később Sztálin kegyeltjeként a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának képviselője volt több fronton. 1942-től a partizánmozgalom főparancsnoka lett. Katonapolitikusként részt vett a moszkvai (1941) és a teheráni (1943) konferenciákon. Ő kötötte meg a fegyverszüneti megállapodást Magyarországgal. A háború után 1945–47-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke volt Magyarországon. 1953–1960 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (államfő) volt.