Budaörsnél 1944 karácsonyán folytak a harcok. Azonban a helyi lakosság számára nem ez volt a legnagyobb próbatétel, amelyet a második világégés hozott: 1946. január 19-én Magyarországról elsőként innen indultak el a németeket kitelepítő vonatszerelvények. Budaörs 1947-re elveszítette lakosságának 85%-át.

„A községet december 24-én estétől 26-án délutánig lőtték az oroszok kisebb megszakitásokban. 26-án délután foglaltak el bennünket, a front ekkor továbbment egészen Farkasrétig, attól kezdve már csak néha-néha kaptunk tüzérségi tüzet. A tüzharc folyamén természetesen az egyházi épületek is szenvedtek sérülést.

A templomot 7 lövés érte. (…) A templom nyugati falát ért 4 találat közül az egyik átszakitotta a szentély falát, egy darabot kitört a sekrestye sarokkövéből, majd a szentély közepére pattant és ott nem robbant föl. 25-én már nem tudtunk ott misézni, mert senki nem vállalkozott sem a német, sem a magyar katonák közül arra, hogy a lövedéket a templomból eltávolitsa. Végül is 27-én egy orosz katona első kérésemre kivitte a golyót a templomból. (…)

A templom felszerelése teljes egészében megmaradt, tulságosan sok felszerelésünk nincsen de egy templomot a legszükségesebb fehérnemüvel, miseruhával, oltárterítővel, kehellyel, misekönyvvel el tudunk látni.

Négy kápolnánk már nem maradt ilyen szerencsésen meg. A kőhegyi és a starentatzi kápolnát teljesen kifosztották, a képeket, szobrokat összetörték, az oltárkövet is feltörték és elvitték belőle az ereklyét. A temetőkápolna mellett akna robbant, ez tönkretett ajtókat és ablakokat, s a falat is sulyosan megrongálta. (…) Két kápolnát a hivek már a körülményekhez képest rendbehoztak (…). A plébánia épületen csak kisebb károk keletkeztek. (…) Az iskolákat sok kár érte, erről azonban az egyházközségi képviselő-testület gyüléséről való jelentéssel kapcsolatban külön fogok beszámolni. (…) A javadalmi földeken egy számottevő kár van: a gyümölcsösben néhány napig harckocsik álltak, így a legszebb barackfák elpusztultak.”

Dr. Sík Zoltán

plébánoshelyettes