A Magyar Királyi Honvédség legnagyobb tűzerővel bíró fegyverneme a II. világháború időszakában. Feladata a saját csapatok tűzzel való támogatása, illetve az ellenség tüzének és távoli céljainak pusztítása volt. Ennek mindenkori végrehajtására a harcegységek számával általában megegyező támogató és egy távolharc tüzér csoportot hoztak létre.