A Budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) épülete Budapest ostroma során igen súlyosan megsérült. Az altemplomában német tábori konyha működött, a szentélyben szovjet lóistálló volt. 1945 tavaszára csak romok maradtak: meggyalázott templom, elpusztított plébániaépület, menekülő túlélők.

„Mély tisztelettel jelentem, hogy templomunkat Buda ostroma alatt sulyos bombatámadások érték. Ezen támadások következtében a tetőzete teljesen tönkrement; nemrégiben épült tornya annyira megrongálódott, hogy ujra le kell bontani és ujból felépíteni; oldalfalain tátongó nyílások, kisebb és nagyobb belövések nyomai láthatók; plafonja több helyen beszakadt, a Szent Kereszt oltár előtti részen kb. 30 m2 nagyságban (…) nem csak a diszitő festés, hanem még a vakolat is lehullott róla. A falakon látható freskókat nagyobb baj nem érte, de ezek is megrongálódtak. A templom festett ablakait az elmult nyáron leszedettük és a kriptában helyeztük el, ezeknek bajuk nem történt; annál inkább elpusztult a templom minden külső ablaka (…). Igy a templom erősen szellős és télen hideg, de február 25. óta minden nap megtartjuk benne a szokásos istentiszteleteket.

A templom belső berendezésén is sulyos rongálások láthatók. Az orgona és a központi fűtőkészülék hasznavehetőségéhez hozzászólni nem tudok, mert mind a kettő villanyra jár, villany pedig még nincsen; de a külső jelek arra mutatnak, hogy itt sok baj van. Egyébként a padok nagy része összetörve; villanyberendezésünk leszaggatva és összetörve; több értékes paramentumunk hiányzik; szőnyegeink értékesebb rész szintén (…). Wertheim-szekrényünket feltörték és 2 db. történelmi nevezetességü kelyhünket (…) elvitték. Mindez a németek ittléte idején történt, akik a templom összes ajtajait feltörték, a főkapun át teherautókat vittek a temploma, a templom járdáját ágyukkal, lőszerkocsikkal és tankokkal rakták tele, a kriptát, sekrestyét és a pincét állandóan megszállva tartották, géppuskafészeknek használták, itt tivornyákat rendeztek és viselkedésükkel az egész templomot bemocskolták. (…) A templom épületében és belső berendezésében okozott kár még laikus felbecsülés alapján is megüti a másfél milliót – aranypengőben.

Plébániánk is elpusztult, sőt munkaerő hiányában még ma is romok alatt van. Az anyakönyveket megmentettük. Az épület jó része kiégett, falai ledültek, lépcsőházai leszakadtak. (…)

A Várat ért pusztulás leglesujtóbb következménye az, hogy a hivek nagy része az épületeket ért rombolás és azok lakhatatlansága miatt már is elköltözött a Várból.”

Kátay Béla

pp. kamarás, plébános