A Nyilaskeresztes Párt élén Magyarország miniszterelnöke és „nemzetvezetője”.

Örmény eredetű családból származott. 1915-ben avatták hadnaggyá, az első világháború alatt az olasz, majd rövid ideig a nyugati fronton harcolt. A Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Hadseregben szolgált, csapat-, majd vezérkari tiszti beosztásokban. Szálasi, hogy a katonatisztek számára tilos politikai kérdésekkel foglalkozhasson, 1935-ben nyugdíjazását kérte. Ekkor alapította meg a Nemzeti Akarat Pártját. Cél és követelések című művében (1936) foglalta össze ideológiáját, a hungarizmust, amely szerint a magyarság életteréül az európai „nagytérben” a Kárpát-medence („Kárpát–Duna Nagyhaza”) kell, hogy szolgáljon. Szálasi politikai elképzeléseinek fontos eleme volt a szociális és antiszemita demagógia, amellyel kispolgári és munkás rétegeket kívánt megnyerni. Pártját 1937-ben betiltották ugyan, de néhány hónap múlva újjáalapította Magyar Nemzetiszocialista Párt néven. 1938-ban Szálasit államellenes tevékenység vádjával 3 év fegyházbüntetésre ítélték, de 1940-ben amnesztiával szabadult, majd átvette az időközben Nyilaskeresztes Párt nevet viselő politikai mozgalma vezetését, amely az 1939-es választásokon 29 mandátumot szerezve a legnagyobb ellenzéki párt lett. A háború alatt népszerűségét elvesztő párt és vezére 1944. október 16-án került vezető szerepbe, amikor a kiugrási kísérlet kudarca után a németek zsarolásának engedve Horthy Miklós kormányzó Szálasit nevezte ki miniszterelnöknek. Az új kormányfő (november 2-ától „nemzetvezető”, azaz államfő is) kiállt a háború folytatása, az állam „hungarista” átszervezése, illetve a „teljes zsidótlanítás” mellett. A szovjet előrenyomulás következtében a nyilasok által uralt országrész területe egyre zsugorodott: a „nemzetvezető” főhadiszállását előbb Farkasgyepűre, majd Brennbergbányára, aztán Kőszegre, végül Ausztriába helyezte át. Szálasi 1945. május 5-én esett amerikai fogságba német területen. Október 3-án az amerikai hatóságok kiadták Magyarországnak, Budapesten népbíróság elé állították, és 1946. március 12-én kivégezték.