Budapest rendőrfőkapitánya (1945–1947), majd a Honvédség, később a Néphadsereg vezérkari főnöke (1947–1950)

1931-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián, majd 1935 – 1939 között elvégezte a hadiakadémiát. 1941-ben az Szovjetunió elleni háború megindítása után, mint vezérkari századost nyugdíjazták. 1942-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és bekapcsolódott a németellenes mozgalomba. 1944. március 19. után illegalitásba ment és a Magyar Fronton belül szervezett Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság tagja lett. 1944. november 19-én letartóztatták, de sikerült megszöknie. 1945 után a Budapest rendőrfőkapitánya, 1947-ben a honvédség vezérkari főnöke. Tagja volt a Népgazdasági Tanácsnak. 1947 – 1950 között emellett a Honvéd Tisztképző Akadémia hadtörténeti tanára. 1950. május 20-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1956-ban rehabilitálták.