Tanítói, majd tanári képesítést szerzett, 1908-tól volt tagja a Szociális Misszióstársulatnak. 1920-ban az első magyar női nemzetgyűlési képviselő lett a Keresztény Női Tábor (KNT) jelöltjeként

1923-ban a Misszióstársulat főnöknője az addigi életvitelt, küldetést új szabályzat bevezetésével alapvetően megváltoztatta, ezért Slachta több társával együtt kivált és megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, amelyet 1963-ig vezetett. 1942-től ún. világnézeti kurzusokat szervezett az egész országban, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. 1944-ben részt vállalt a zsidómentésben, több embert bújtatott a Társaság házaiban, a központi rendházat sikerült svéd és vatikáni védelem alá helyeztetnie. 1945 novemberében a Polgári Demokrata Párt listáján, pártonkívüli jelöltként került be a nemzetgyűlésbe, az 1947-es választásokon viszont már a KNT színeiben jutott be a parlamentbe. 1948. június 17-én kizárták az országgyűlésből, mert az előző napon megszavazott, az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat elfogadása után ülve maradt, míg a többi képviselő a Himnuszt énekelte. 1949 júniusában húgával együtt elhagyta az országot, majd az Egyesült Államokban telepedett le.