1944-ben törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc uralmát

Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd 1901-ben felvételét kérte a bencés rendbe, így Győrben a bencések gimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1904-ben Rómában kezdte meg a Szent Anzelm Egyetemen, ahol érdeklődése az egyházjog irányába fordult. 1908-tól kisebb megszakításokkal több mint másfél évtizeden keresztül dolgozott a Szentszék szolgálatában, ahol egyrészt Pietro Gasparri bíboros munkatársaként részt vett az új kánonjogi kódex elkészítésében, másrészt nemzetközi hírű egyházjogászként tanított a bencés rend Szent Anzelm Egyetemén. XI. Piusz pápa 1927. november 30-án esztergomi érsekké nevezte ki, majd december 19-én bíborossá kreálta. A világháború kitörése után részt vett a lengyel menekültek és a zsidók mentésében, különösen az áttértek érdekében tett sokat. 1944 júniusában beleegyezett egy közös püspökkari körlevél kiadásába, amelynek felolvasásáról a kormány tiltakozására és ígéretei fejében lemondott. Az Országtanács 1944. október 27-én tartott ülésén törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát és a november 4-én tartott eskütételén sem vett részt. 1944-től decemberétől, amikor a harcok elérték Esztergom térségét, megszűnt a lehetősége püspöktársaival való kapcsolattartásra, és a hiányos egészségügyi ellátás következtében 1945. március 29-én elhunyt.