Média anno...

Se internet, se tévé: „megírta az újság vagy bemondta a rádió”, hogy mit gondoljon a világról az ember. A „szabad nép” mindennapjai előbb a háború, majd a „felszabadulás” terrorja árnyékában, hangzatos című újságok hasábjain, ahol a szabadság volt a szolgaság szinonímája. Valóság - offline.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 3. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Nagykáta neve a második világháborúban számos munkaszolgálatos meghurcolásával, halálával volt egyenlő. Ennek a tábornak volt vezetője, „főhóhérja” Muray Lipót, kinek kegyetlenségéről több cikk is beszámolt 1945 tavaszán. Emellett itt raboskodott Örkény István, és innen indult munkaszolgálatosként a halálba Rejtő Jenő író is. Muray Lipótot végül kötél általi halálra ítélték.

Megjelenés: 1945. szeptember 3. hétfő

Szerző: Ismeretlen szerző

A világháború időszakában született nemzetközi egyezmények egy része közvetlenül nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozott Magyarországgal. A potsdami konferencia 1945. július 17. és augusztus 2. között zajlott, ezt megelőzően már a teheráni egyezmény (1943. november 28.-december 1.) és a jaltai értekezlet (1945. február 4-11.) is előrevetítette a háború utáni rendezést. Legfőképpen Sztálin és Churchill moszkvai találkozója (1944. október 9.-18.) szabta meg Magyarország további sorsát: így került hazánk a Szovjetunió politikai befolyási övezetébe.

Népszava

Megjelenés: 1945. március 28. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

Szemfüles cikkírónk nemcsak örömének ad hangot e cikkben, miszerint újra működik a debreceni kölcsönkönyvtár, hanem kritikáját is megfogalmazza a könyvekkel és a könyvtár igazgatójával szemben is. Nagy bánatára a katalógusban a rendszer és a politikai helyzet változása után is megtalálhatóak még azok a könyvek, amelyek az 1920-as években születtek és nem éppen a Szovjetunió dicsőítését tűzték ki célul. Mivel ez a probléma a sajtó hasábjain is megjelent és figyelmet kapott, Békési Imre könyvtárvezetőre valószínűleg a „fűszerszakma” várt, könyveikre pedig a bezúzás.

Népakarat

Megjelenés: 1945. május 13. vasárnap

Szerző: Kovács Imre

Az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti szerződés értelmében Magyarországnak vissza kellett vonnia csapatait az 1938 előtti határokra, ill. a háború előtti és alatti területváltozások érvényüket vesztették. Bár ez a rendelkezés csak a békekonferencia döntéséig volt hatályos, a szovjet állásponttal azonosuló Kommunista Párt véglegesnek tekintette, s ehhez igazította retorikáját is: "szakítva az irredenta politikával”... “A demokrácia nagyszerű érzésében oldódjanak fel ellentéteink, egyszer már őszintén, hátsó gondolatok nélkül közeledjünk egymáshoz s rendezzük közös dolgainkat.” Ez a Magyarország és szomszédai közötti “békés rendezés” szándékát sürgető cikk ugyanabban a lapban és nagyjából ugyanabban az időben jelent meg, mint azok, amelyek a svábok kitelepítését, földosztásból való kiszorításukat szorgalmazták...

Népakarat

Megjelenés: 1945. április 25. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

“Rengeteg kormányprogramot hallottak életükben, melyekből semmi sem lett.” - most bezzeg jönnek a bezzegek, és minden megváltozik. A cikk szerint véget ér a három kategóriával pontosan körülírható sundám-bundámok uralma: “már látjuk, ismerjük őket s eszerint viselkedünk és intézkedünk”... A bűnbakok tehát megvannak, itt az idő, hogy a horizonton felbukkanjon egy újabb ideológia és egy újabb rend(szer), ami más lesz, mint a többi...

Megjelenés: 1945. április 4. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

A 11 gyermekes családból származó Serédi Jusztinián - eredeti nevén Szapucsek György - nem csak vallási értelemben vált kora meghatározó szereplőjévé. Az 1927 és 1945 között magyar katolikus egyház vezetői tisztségét betöltő érsek rendkívül jól boldogult a közéletben is: éleslátását és érdekérvényesítő képességét - sokak szerencséjére - az üldözöttek képviseletének szolgálatába állította. A háború alatt részt vett a lengyel menekültek és a zsidók mentésében, különös tekintettel az árvákra. Ennek kivitelezéséhez kapcsolataira és taktikai érzékére támaszkodott, ugyanakkor képes volt éles politikai helyzetben határozott és nyílt állásfoglalásra is: az Országtanács 1944. október 27-én tartott ülésén törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát és a november 4-én tartott eskütételén sem vett részt.

Népakarat

Megjelenés: 1945. május 20. vasárnap

Szerző: Török János

A bomba ütötte kráter az uszoda előtt a gyorsan feledni vágyott háború utolsó sebhelye, ami rögvest begyógyul - ebben a cikkben minden a pezsgő újrakezdés öröméről szól. Bár a kabinok ára kissé borsos, ki ne akarna fürdeni a “szép tavaszi nap fényében” és a “kristálytiszta vízben” a poros, füstös rémálom után? A kikapcsolódás puszta lehetősége a háborút követően eleve reklámértékű volt.

Népakarat

Megjelenés: 1945. május 16. szerda

Szerző: Sas Ferenc

Mai napig világrekordereknek számítunk a pénzromlásban: a történelem legnagyobb mértékű inflációja az 1946-os magyar. Sas Ferenc meglehetősen indulatvezérelt cikke ennek előszelében született, a “feketézők körmére nézni” azonban aligha jelentett volna megoldást egy nemzetgazdasági méreteket öltött problémára. Minden bizonnyal voltak, akik hasznot húztak az “üzérkedésből”, ám a batyuzás sokkal inkább volt kényszermegoldás, mint számító üzleti megfontolás: 1945-46 fordulóján a használhatatlanná vált pengő helyett szinte csak mindennnapi szükségleti cikkekkel kereskedtek az emberek. 1 mázsa fűtőszén például 30 kg krumplit vagy 1,5 kg sertés-, ill. baromfihúst ért akkoriban. Sokak számára az egyetlen esélyt jelentette a túlélésre, volt aki jegygyűrűjét volt kénytelen élelmiszerre cserélni... E cikk sorait érdemes összevetni Márai Sándor Budapesten rögzített tapasztalataival: “...Pest sistereg az élettől. Hevenyészett üzletekben, kapuk alatt és az úttesten mindent árulnak, olyan cikkeket is, amelyeket már évek óta nem láttunk: malac, marha és borjú, Chanell parfüm, cipőpaszta, csokoládé, igazi tea és kávé, kockacukor, női ruhaanyagok, harisnya, cipő… A gettóból kimenekült zsidóság nagy erővel tevékenykedik, hozza az árut; néhány feketéző kereskedő ezekben a hetekben megmentette Pestet az éhhaláltól.”

Népakarat

Megjelenés: 1945. április 20. péntek

Szerző: Ismeretlen szerző

“Pénz van, de elbújt” - ha ma jelentené be ezt a pénzügyminiszter, biztosan futótűzként terjedne az interneten, vicces, cinikus, felháborodott kommentek kíséretében. 1945 tavaszán azonban vélhetően senkinek sem volt kedve a magyar fizetőeszköz helyzetén derülni: a miniszter nyilatkozatában szereplő 100 és 500 pengős címletek néhány hónap leforgása alatt teljesen elértéktelenedtek; 46 nyarán pedig már bagót sem ért a pénz, a milliókat, trilliókat, quadrilliókat az utcán söpörték. A stabilizáció egy régi-új pénznem, a forint, és váltópénze, a fillér bevezetésével járt együtt. A forint és a pengő cserearányát úgy állapították meg, hogy a pengő beváltása teljesen értelmetlen legyen... Ilyen körülmények között művészet volt a megélhetés.

Népakarat

Megjelenés: 1945. április 22. vasárnap

Szerző: J. L.

A háború után, a fegyverzaj elültével a lakosság szenvedései korántsem szűntek meg. Emberek százezrei tengődtek éhezve, fázva, a rekviráló szovjet katonák zaklatásainak kitéve. Az általános áru- és élelmiszerhiányon a kormány a háború alatt kötött terménygazdálkodás fenntartásával igyekezett segíteni, azaz a parasztok készleteit az állam különböző formákban (pl. terménydézsma, zsírdézsma) elvonta. Ráadásul a mezőgazdasági árak növekedése 40-50%-kal elmaradt az ipari árak növekedése mögött, ami azt jelentette, hogy a parasztságnak egységnyi iparcikkért dupla mennyiségű terméket kellett előállítania és értékesítenie. A nehézkes vidéki lét a városokban fenyegető éhhalál réméhez képest azonban még mindig ígéretesebb alternatíva volt. Bár a mezőgazdaság kollektivizálása kezdetben nem szerepelt a kommunisták célkitűzései között, az világos volt számukra, hogy a parasztságot földosztás nélkül nem nyerhetik meg maguknak; a Kommunista Párt ezért támogatta a földreformot a lehető legradikálisabb formában. Miként e cikk is mutatja, a svábokat kollektíven megbélyegző propaganda segítette a párt “nemzeti” színezetben való feltüntetését, ill. “a sváb föld magyar juss” megideologizálását - még ha kissé kacskaringósnak is tűnik a visszavezetés a magyarság történelmi zsákutcáira.

Megjelenés: 1945. április 22. vasárnap

Szerző: J. L.

A kommunisták számára a sváb kitelepítési propaganda jó eszköz volt arra, hogy önmagukat „nemzeti” pártként tüntessék fel, ill. a földreform keretében a kitelepítés nyomán felszabaduló földterületeket is feloszthassák. Politikai megfontolásaik között szerepelt még a kommunistaellenes pártok potenciális szavazóinak számának csökkentése, hiszen a svábok közül sokan a Horthy-időkben a fasiszta pártokat támogatta. Egyenlőségjelet tenni - ahogyan e cikk szerzője - a magyarországi németek és a hithű nácik közé azonban nemcsak morálisan bizonyult aggályosnak. Hamarosan jelentkezett a „bumeráng hatás”: a németek kiutasítása Magyarországról példaként és igazolásként szolgált a magyarok Csehszlovákiából való kiutasítására.

Népakarat

Megjelenés: 1945. április 18. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

Mozi volt, mozi lesz! Ez alapvetően jó hír, kérdés, hogy a háború sanyargattatásaiból ébredező korabeli közönség valóban német hadifoglyok menetelését vágyta-e a vetítővásznon látni. A férfiak nem istenek filmcím már valóban “békebelibbnek” hangzik, de a beszámoló erre az alkotásra nem pazarol többet egy kósza megjegyzésnél. “Kultúrkritikával” inkább a nyilasokat illeti, miközben udvariasan elejti a cikk végén, mintegy lábjegyzetként, hogy “az állam igénybeveszi a mozik jövedelmét”, és az intézkedés alól csak a pártok mozgóképszínházai mentesülnek.