1944 végétől 1945. novemberig az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja

A felsőkereskedelmi érettségi megszerzése után Bécsben és Berlinben tanult, de oklevelet nem szerzett. 1918 novemberében részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító ülésén. 1919 őszén, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált és különböző kommunista folyóiratokban publikált. 1930 végén Magyarországon letartóztatták, és a rá következő évben három és fél év fegyházra ítélték. A szabadulása után, 1934 januárjában a Szovjetunióba emigrált: itt a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának a munkatársa, valamint a nemzetközi Lenin Iskola tanára lett. 1944 őszén tért haza, és az Ideiglenes Nemzetgyűlés kommunista frakciójának vezetője lett. 1945 márciusától a Szabad Nép című kommunista pártlap főszerkesztője, majd a párt propaganda és sajtó osztályának vezetője volt. 1949 és 1953 között népművelési miniszterként működött. 1949 októberében az MTA tiszteleti tagja lett. Az 1956-os forradalom kitörése után Moszkvába menekítették. 1957 elején hazahívták, hogy tanácsadóként segítse a Magyar Szocialista Munkáspárt munkáját. 1958-tól haláláig az Elnöki Tanács tagja volt. Élete utolsó éveiben József Attila-kutatással foglalkozott.