A nagyváradi püspök 1944. szeptember 25-én kelt köszönő levelét már nem tudta elküldeni a hercegprímásnak, aki ötvenéves papi jubileuma alkalmából köszöntötte Fiedler Istvánt. Mire a postaszolgálat újraindult Nagyváradon Fiedler püspök a következő utóiratot fűzte a köszönő levélhez:

A levelet a posta már nem fogadta el. IX. 25-én délután az orosz hadsereg megtámadta Váradot. A hely, ahol Eminenciádat fogadtuk és a Nagymise volt, orosz kezekbe került. A Körös hídjait a magyar honvédség megvédte, majd német segítséggel visszaszorították az ellenséget. Azóta ismét a város elé tolakodott, de sikerült – heves harccal – visszaűzni.. Azóta mindennap ágyúzás, többször repülőgépek támadása nyugtalanítja a lakosságot. IX. 25. és 26. aki csak módját ejthette elmenekült. A város villan yés víz nélkül maradt. A hivatalok nem működtek. IX: 30-án honvédvezérőrnagy vette át a város kormányzását. Most már van villany, víz, a hivatalok is mérsékelt személyzettel működnek. (…) Sok a partizán. Sok halott volt. A residentia tetőszerkezetére és az udvari kapu elé ágyubomba esett. (…) Ma már megindult a postaforgalom. Sietek köszönő levelemet elindítani. (…) A püspöki hivatal, a káptalan, a plébánosok nem menekültek. Egy kanonok (Bartos) és néhány fiatal pap a régi magyar határ felé indult, mert attól tartottak, hogy a románok őket, mint magyar állampolgárokat internálni fogják.”

Fiedler István

püspök