1945-ben “földosztó miniszter”, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke

Az I. világháborúban orosz hadifogságba esett. Szabadulása után, 1918-tól a bolsevikok oldalán harcolt az oroszországi polgárháborúban. 1921-es hazatérése után magántisztviselőként helyezkedett el. 1922-től a szociáldemokrata párt tagja volt, de 1925-ben radikalizmusa miatt kizárták. 1927-től kapcsolódott be az illegális kommunista párt politikai munkájába. 1930-tól közel tizenöt éven át emigránsként élt és dolgozott Moszkvában az Új Hang című kommunista napilapnál, majd a háború alatt a moszkvai magyar rádiónál. 1944 novemberében tért haza Gerő Ernővel, Farkas Mihállyal és Révai Józseffel együtt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban földművelésügyi miniszter lett (1944–1945), nevéhez fűződik a földreform végrehajtása. 1945 novemberétől 1946 márciusáig belügyminiszter volt, de saját pártja, az Magyar Kommunitsa Párt (MKP) mondatta le “erélytelensége” miatt. 1947–1949 között az országgyűlés elnöke volt. 1949-ben megengedőbb agrárpolitikai nézeteivel vereséget szenvedett a párton belül Gerő Ernővel szemben, így a háttérbe kényszerült. 1950-től élelmezési, 1952-ben begyűjtési miniszter, majd miniszterelnök-helyettes lett. Sztálin halála után, 1953. július 4-ével kezdődő miniszterelnöksége idején megpróbált átfogó gazdasági és politikai reformokat megvalósítani, ezzel azonban kiváltotta Rákosi Mátyás ellenállását. 1955 áprilisában Nagy Imrét leváltották, majd a pártból is kizárták. 1956 folyamán a párt vezetésének politikájával elégedetlen belső ellenzéknek központi alakja lett. 1956. október 23-án, a forradalom első napján a tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, és ismét miniszterelnök lett. 1956. október 28-án tűzszünetet hirdetett, és fellépett a szovjet csapatok távozásáért. Október 30-án meghirdette a többpártrendszerhez való visszatérést, és koalíciós kormányt alakított. Az újabb szovjet csapatok bevonulására válaszul, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét. A november 4-i szovjet intervenció elől a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült. 1957 áprilisában a romániai Snagovban letartóztatták, majd koncepciós perben halálra ítélték. 1958. június 16-án kivégezték.