Magyarország miniszterelnöke 1946–1947 között

Az elemi iskola elvégzése után szülei paraszti birtokán gazdálkodott, emellett autodidakta módon képezte magát. 1930-ban a Független Kisgazdapárt alapító tagja volt, majd 1945-ig a párt országos főtitkári hivatalát töltötte be. 1939–1944 között országgyűlési, 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. A II. világháború alatt csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottsághoz, a nyilas uralom alatt illegalitásba kényszerült. 1945 augusztusában a Független Kisgazdapárt, majd novemberben a nemzetgyűlés elnöke lett. Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után, 1946. február 4-étől Magyarország miniszterelnöke lett. A parlamentáris demokrácia híve volt, úgy gondolta, hogy ha majd a békeszerződés megkötése után a szovjet csapatok elhagyják Magyarország területét, kormányozhat a Magyar Kommunista Párt nélkül is, ezért alapvetően a kivárásra rendezkedett be. A kommunisták előretörésével ugyan szembefordult, de tényleges ellenállást nem tudott kifejteni. 1947. június 2-án, svájci szabadsága alatt Rákosi Mátyás zsarolásának engedve május 31-i hatállyal lemondott a miniszterelnökségről, és nem tért haza. Az Egyesült Államokban telepedett le, 1949–1956 között a Magyar Nemzeti Bizottmányban, 1958 után a Magyar Bizottságban vállalt funkciókat. Az 1956-os forradalom idején sikertelenül kísérelte meg a hazatérést. 1970-ben visszavonult a politizálástól.