A magyar haderő hivatalos megnevezése 1920–1945 között. Élén mint legfelsőbb hadúr Horthy Miklós kormányzó állt, a legfőbb katonai vezetést pedig a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnöke gyakorolta. A Magyar Királyi Honvédség a trianoni béke értelmében az 1920-as években 35 ezer fős toborzott zsoldos hadsereg volt, de nem lehetett légi és folyami hadereje, továbbá nem tarthatott nehéztüzérséget, harckocsizó, vegyi és támadó jellegű műszaki egységeket. A haderő nyílt fejlesztésére 1938-tól volt lehetőség, ennek érdekében hirdette meg Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én a „győri programot”. A Magyar Királyi Honvédség békelétszáma ekkor 77 ezer főt számlált, a fejlesztések következtében ez a szám 1943-ra a 250 ezer főt is meghaladta. A magyar haderő legnagyobb mozgósított létszámát 1944 szeptemberében érte el, ekkor 1 milliónál is több ember állt fegyverben. A minőségi és mennyiségi fejlesztések ellenére a Magyar Királyi Honvédség ütőképessége elmaradt a kor követelményeitől, a nyilas uralom alatti totális mozgósítás is csak elméletben növelte meg a haderő harcértékét.