1945–1946 között a Nemzeti Parasztpárt (NPP) főtitkára

Közgazdaság-tudományi egyetemi tanulmányai alatt került kapcsolatba a falukutató mozgalommal, a népi írókkal. Szociográfiai írásait többek között a Válasz, a Pesti Napló és a Magyar Nemzet közölte le, országosan ismertté Néma forradalom című műve tette, amelyért 3 havi fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja volt. A II. világháború alatt a Magyar Történelmi Emlékbizottság tagjaként az 1942. március 15-i háborúellenes tüntetés egyik szervezője volt, majd 1944-ben a Magyar Front tevékenységébe kapcsolódott be. 1944 decemberében szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 februárjában tudott megszökni. 1945–1946-ban az NPP főtitkára, 1947-ig nemzetgyűlési képviselő is volt. Pártját a Független Kisgazdapárthoz akarta közelíteni, de az Erdei Ferenc vezette balszárnnyal szemben alulmaradt, így 1947-ben kilépett. Rövid ideig a Független Magyar Demokrata Pártban politizált, de még 1947 novemberében elhagyta az országot. Svájcban, majd 1949-től az Egyesült Államokban telepedett le. Több emigráns szervezetnek (1949-től a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, 1958-tól a Magyar Bizottságnak) volt tagja. 1954–1961, majd 1963–1980 között a Szabad Európa Rádiónál dolgozott.