1944-ben részt vett a „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában.

1940-ben a Magyar Cionista Szövetség elnökhelyettesévé, a következő évben pedig elnökévé választották. 1943 elején az akkor alakult budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke lett. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott a náci üldözés elől Magyarországra menekült cseh, szlovák és lengyel zsidók menekítésében. Magyarország német megszállása után részt vett a semleges Svájcba indítandó, a holokauszt elől menekülő úgynevezett „Kasztner-vonat" utaslistájának összeállításában. A nyilas korszak idején előfordult, hogy vezetésével egyszerre 35 épületre, több mint 5000 zsidó származású gyermekre és 550 alkalmazottra vigyáztak. Felügyeletével nagy mennyiségben állítottak ki Vöröskereszt-igazolványokat és védleveleket, melyek részleges mentességet biztosítottak a budapesti zsidó lakosok munkára vezénylésével, deportálásával szemben. 1945. január 1-jén három nyilas a Városház utcai nyilas házba hurcolta és többé senki nem látta őt élve.