A Nógrád megyei falut, ahol Tolnay Klári színművésznő gyermekkorát töltötte, sem kímélték meg a második világháború pusztításai. Plébánosa példaértékűen óvta a hozzá menekülőket és viselte az őt ért atrocitásokat. A szovjet hadsereg katonái folyamatosan zaklatták, ennek ellenére senkinek sem történt komoly baja, aki hozzá menekült, hozzá fordult segítségért.

„1944. december hó 8-án d.e. 10 óra 17 perckor jöttek be az oroszok Cserháthaláp felől. Ezt megelőzően reggel 8 órától ágyutüz és repülőtámadás volt. A templom keleti oldala gránáttalálatot kapott, minek következtében a keleti oldalon minden ablak betört. Később kb. 100 méterre bomba esett, s így a nyugati és déli ablakok is elpusztultak. (…) 1944. dec. 11-én tartottunk istentiszteletet. Ettől kezdve egészen január 1-ig minden jóakarat mellett is lehetetlen volt.

A templomot három alkalommal törték föl 1944. dec. 11-én d. e. 10 órakor, dec. 17-én hajnalban és dec. 26-án d. u. 2 órakor. Az orgonát szétszórták, csillárt leszakitották, mennyezetet széttépték. Minden fellelhető gyertyát kb. 25 kg-ot elvittek. (…) Perselyeket föltörték és használhatatlanná tették. Leszedték és elvitték az esővizet levezető csatornákat. Templomkertben és temetőben levő nagy fákat kb. 40 darabot kivágtak.

Maga a plébánialak kárt nem szenvedett. Csupán két ablak törött ki és egy kályhát vittek el. A magtár a benne levő terményekkel együtt elpusztult illetve zsákmányul esett. (…) Dec. 8-tól 12-dikéig a pincében voltunk, mert a lakás tele volt katonasággal. Sem az irodába, sem a szobákba nem engedtek be. Teljesen elpusztitották és föltüzelték a plébániai könyvtárt és irattárt. Csupán csak az 1939-től kezdődő iratokat sikerült kimenteni. Anyakönyveket, valamint iskolai anyakönyveket előre biztos helyre vittem, így azokat sikerült megmenteni. (…) Az egyházközségnek 15.000 pengő, a két templomnak 3500 pengő, saját magamnak 4500 pengő készpénzét rabolták el. (…)

Iskola és óvoda. Mindkét épületet eleinte kaszárnyának, később kórháznak foglalták le. Mindkét helyen minden berendezést és fölszerelést tönkretettek. (…) az óvoda falát kidöntötték, garázst csináltak. (…)

Dec. 8-án éjjel kivittek [a szovjetek] a pincéből és puska elé állítottak. Nőket és ékszert követeltek. Vagy 10 percig zaklattak, utána visszalöktek a pincébe. Állandó zaklatásnak voltam kitéve, csizmát, szobát tisztittattak velem. Mindazonáltal az itt, nálam meghuzódó 30 személynek bántódása nem esett. Inkább magam vállaltam mindent, csak az idemenekülteket védjem. (…) Mindkét község [Mohora és filiája, Cserháthaláp] lakóssága is sokat szenvedett. Több családot kilakoltattak.”

Marosi József

plébános