Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 10. kedd

Ma jövedelem- és vagyonadó-bevallást is készítettem, hangsúlyozva a feles bérletben szenvedett károkat és tolvajlásokat Halason is. Felemlítendőnek tartom, hogy az egyszerű dolgos nép, hogy gondolkozik a földosztásról. Egy anya volt nálam, hat gyermekük van, szegény fuvaros férjével dolgoznak, de nem kértek földet, mert, amit mástól úgy vesznek el, azon úgy sem lesz Isten áldása! A másik egy református vallású vőlegény, aki anyjával jár zöldséggel saját kocsijukon, és boldogok, mert keresnek, és nem kell nekik az ilyen föld. Ennek is több testvére van. – Dr. Löwinger György ügyvéd említé tegnap este, hogy a lelei földosztás ilyen módon történt végrehajtásának dr. Szőke Gyula, Glattfelder püspök úr sógora és uradalmi jogtanácsos is az oka, aki éveken keresztül durván bánt a hagymaföld-bérlőkkel (nagyrészt makóiak), és így készítették elő a hangulatot.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Répceszentgyörgy, Vas megye)

1945. április 9. hétfő

A templomból az egyik orosz elvitt két oltárterítőt és a szószéken való függönyt. Egy asszony hozta a hírt délután ½ 4 körül. Az Imre bácsi mindjárt kifutott, és átszaladt a kastélyba utána. De már nem talált semmit sem. Később tisztek jöttek át a templomba és megnézték. Majd megígérte, hogy ad holnap helyette ruhát. Az egyik nem vette le tányérsapkáját, a többi igen. Azt mondták, hogy náluk szebb a templom. Ez is szép, különösen a struktúrája.

|Dallos Imre|

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 8. vasárnap

Este nyolc óra után kopogtatott be Bugyán Imre vármegyei tisztviselő (volt asztalos, Kucses Imre veje), Győrből jött, honnan múlt szerdán hajnalban indult Hidasi József Ardics u. szatócs III. éves tanítóképzős fiával. Püspöklelén keresztül jött, hol sógorával, Mécs József számtartóval beszélt, aki őt a makói helyzetről tájékoztatta. De mert egyéb rémhírekkel is ijesztették. Jött hozzám: fél a rendőrségtől, mert ha bántalmaznák, nem tudná túlélni; családját ott hagyta, tőlük el sem búcsúzott. Ugyanis az oroszok nagypénteken érkeztek be Győrbe, és foglalták el a várost, br. Apor Vilmos püspök és százon felül a hívek, százával voltak a káptalandomb óvóhelyein. Az oroszok ebben az óvóhelyben, hol a püspök úr volt, lányokat követeltek. A püspök úr és kanonokjainak egyike a bejárat elé állott, és nem akarták beengedni az oroszokat. Amikor ezek erőszakoskodtak, a püspök úr levette nyakláncát és keresztjét, és odadobta az oroszok felé, hátha ezzel kielégíti őket. De ezek lőttek, és a kanonok azonnal meghalt, a püspök úr haslövést kapott, kórházba vitték, és húsvét keddjén meghalt.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Répceszentgyörgy, Vas megye)

1945. április 8. vasárnap

Szombathelyről gyalog megérkezett a Barabás plébános úr. Beszélt a szombathelyi helyzetről. Kevés az élelem. De jó, hogy én hazajöttem. Van polgármester, a volt főjegyző személyében. Ma hallottuk azt a hírt, hogy Magyarország bíboros hercegprímása, Serédi Jusztinián meghalt. Nagypénteken feküdt halva ő is, mint kegyelmes úr. Kovács püspök urat is elvitték a városba egy házhoz este 8-kor, de másnap 11 órakor elengedték. A papságnak semmi baja sem történt. Délután Tima grófnővel elmentem Damonyára és helyet kerestem. Nem találtunk.

|Dallos Imre|

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 6. péntek

Délután fél 5-ig gépelem százados úr anyakönyvi lapját. Utána a megismételt húsvéti tarkaestre megyek el. A közérzetem pocsék, mégis élvezem a változatos műsort. Néhány órára elfelejtem, hogy katona vagyok. Dr. Duna hadapród kedves és szívhez szóló beszédet mond bevezetésül. Utána Mécs- és Sajó-költemények. A rideg valóság, füstbement vágyak, a magyar sors tragikuma cseng. […] A műsor második része humoros. Bohócjelenet, bűvészkedés, bábjáték, parodizálás, monológ peregnek. […] Az ilyen jelenetek aztán kiválóan alkalmasak a katonaélet visszásságainak kipellengérezésére. A beavatottak élvezik a célzásokat. Van bábjelenet is. Ubul és komája cserkészből katonává öregedett, és elmondja véleményét a helyzetről. A sok idegenbe szakadt magyar lélegzetvisszafojtva hallgatja a műsorszámokat.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 5. csütörtök

A mai helyi lap közli dr. Erdei Ferenc belügyminiszter hétfői beszédjét, melyben véres szájjal szinte uszítja az embereket mások vagyonának elrablására. Azt hiszi a szerencsétlen, hogy a most kiosztandó földdel boldogítani fogja a dologkerülő egyéneket (ilyen az apja is). Örök szégyene a magyarságnak, hogy az ilyen egyének alá is a Rákosi Mátyás-félék adják a lovat, semmi különbség az 1919-es Kun Béla-féle idők és a maiak között. Most már annyival haladtak előbbre, hogy osztják mások vagyonát, akkor csak Károlyi Mihályét kezdték. Szegény hazánk, minő sorsra jutottál!

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 5. csütörtök

A délutáni séta valahogy feloldotta bennem a napok óta tartó lelki feszültséget. Este a tantervet olvasgatom. Otthon soha nem volt rá időm. Szeretném, ha Isten szerencsésen hazasegít, újra az első év komolyságával végezni a tanítást. A sok rám sózott munka egy részét majd lerázom. A családomnak, otthonomnak és az iskolának szeretnék több időt szentelni. Milyen mesebeli álomnak tűnik: együtt lenni a barátságos otthonban, beszélgetni, rádiót hallgatni, játszadozni a gyerekekkel, dolgozgatni a magam örömére, nyugodtan élni. Szeretnék a békés időben teljes munkakedvvel dolgozni úgy, hogy ne a kurtaeszű felettesek rágják számba gyatra mondanivalóikat. Szeretném, ha nem kellene mindig futásra készen lenni, ha a terveimhez szükséges eszközöket, anyagokat beszerezhetném. Esténkint ilyen gondolatokkal foglalkozom.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 4. szerda

A mai újság hozta Rákosi Mátyás beszéde során azt a kijelentését, mely szerint a szegényebb plébániák lelkészei részére a földbirtokrendezés során javadalmi ingatlan igényelhető. Erre támaszkodva a makói esperesi kerület ilyen plébániái (Magyarcsanád, Óföldeák, Királyhegyes, Kövegy és Bogárzó-tanya) számára földet kérek, mint esperes külön megindokolt beadványban a Városi Földbirtokrendező Tanácshoz címezve, melyet Bogsán Károly főgondnok és Havadi Ferenc társaságában felvittem az alispán úrhoz, ahol Édenburg dr. főügyész épp Farkas Imre és Burunkai Sándor társaságában megbeszéltük a kérdést. A tanácshoz felvitte a kérvényt dr. Édenburg főügyész. – Ott szó esett a helyzetről és a háború befejezése után következő állapotokról: csak mi magunk lehetünk azok, akik talpra állítjuk nemzetünket, külföldi támaszra alig számíthatni. Farkas szerint a mezőhegyesi, sőt még a bánkúti uradalmat, melyek mintagazdaságok, kár volna megbolygatni.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 3. kedd

Szentmise után felkeresett Csillag Sándor mérnök, a vármegyei földosztó tanács tagja azzal, hogy ma reggel már kiment a bizottság a lelei uradalomba, hogy a földigénylőket birtokba helyezze okiratilag is. Nem tudja elképzelni ő sem, miként foganatosíthatják ezt, amikor még kimérni sem kezdték, és őt arra külön fel nem hívták, ő pedig csak úgy magától, figyelemmel a püspöki birtokra, nem ment ki. Ezt bizalmasan közölte velem, jelezvén, hogy a tanács ma reggel már összeült, mert az államtitkár (melyik, nem mondta) tegnapeste a gyűlés után meghagyta, hogy ma haladéktalanul kezdjék meg a földosztást. Erre én telefonon felhívtam a lelei uradalmat, hogy a bizottság kiszállását és a földosztás megkezdését jelezzem, annál inkább, ha a püspök úr még ott van. Mécs József számtartó jelentkezett, és kérdésemre közölte, hogy a püspök úr még Lelén van, most jött szentmiséről és reggelizik. Kívánok-e vele beszélni – kérdi. Nem, mondtam; hanem csak jelezni akartam, hogy innen egy bizottság indul ki a birtok szétosztására, hogy az ellenőrző egyének félre ne magyarázzák, és kértem ezt a püspök úr tudomására hozni és vigyázzanak. Csillag még közölte a felesége és Csorba György közt fennálló viszonyt: a férfi ki akar bújni minden további kötelezettség alól, jóllehet két év óta hitegeti az asszonyt.

Kónya Lajos

Bp. 2014. 320. (Szeghalom, Békés megye)

1945. április 3. kedd

A mult héten beteg voltam. Husvéti szünet. A hírek szerint csak Sopron és közvetlen környéke van még német kézen. Majd a német határnál megállítják őket! – mondják a tökéletlen eszű németbarátok. Nem vesznek tudomást arról, hogy Berlin közelében tombol a háború. Ha bent van az ellenség Németországban, akkor szerintük »beengedték« sőt »becsalták«. Mekkora korlátoltság! – Földigénylő bőven van, nehezen indul a munka, nincs igaerő. Fánk sincs megint. Tegnap találkoztam Sz. Gyurkával.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (húsvéthétfő, Makó, Csongrád megye)

1945. április 2. hétfő

Este elmondta dr. Szilas József hittanár – aki elment a nagy népgyűlésre –, hogy Rákosi Mátyás és Erdei Ferenc miniszter beszédeit meghallgatta. Előbbi (minden harmadik szó után megáll beszédében, és semmi különös, inkább untató beszédmodorban szólt, vagyis nem ragadta magával hallgatóit) szólt az egyháziaknak is juttatandó földről, mert a szegény lelkészeken segíteni akar a kommunizmus. Erdei beszéde is nagyon egyhangú volt. Most többen voltak a hallgatók, mint a múltkor; nem csoda, hisz’ mára az egész vármegyéből berendelték a pártok tagjait. Földeákról – hívek mondták – vörös zászló alatt énekelve vonultak be a Vásárhelyi utcán, nagyrészt fiatalság: lányok, legények.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (húsvétvasárnap, Makó, Csongrád megye)

1945. április 1. vasárnap

Holnapra várják a kommunisták Makóra Rákosi Mátyást, aki nagy beszédet – népgyűlés keretében – szándékozik mondani. Egyébként csodálatos jelenség, hogy a makói lakosság nem törtet a földosztás után. Ezt az újság fel is panaszolja. Okát nem tudják. Ennek – véleményem szerint – egészséges néplélektani oka is lehet: a dolgos nép tudja, hogy a föld művelése sok akadályba ütközik, és a városi ember (gyári munkás) életszintjéhez szoktatott (izgatás) vidéki ember igényét annyira felcsigázták, hogy ez nem is annyira a föld, mint a könnyebb megélhetés után sóvárog, melyet a nagy városok ipartelepein lévő munkaalkalomban remél feltalálni, és adott alkalomvárással itt fogja hagyni Makót is. Így történt ez a nyugati államokban a múlt században és még előbb. A történelem ismétlődik!