Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 20. péntek

Hazajövet a Szegedi utca elején találkoztam dr. Rohály Ferenc görög katolikus plébánossal, aki közli, hogy a mai újság szerint a földbirtok-rendező megyei tanács az egyházak vagyonát egybeveszi, és 100 holdon felüli részeit felosztja. Ő már megírta fellebbezését, ill. kérelmét, hogy ha elveszik a kántori, tanítói, harangozói földeket, ezeket igénylésre adják vissza az illetőknek, mint amely ingatlanokból élnek. Nem veszik tehát figyelembe a célvagyonjelleget, hanem a telekkönyv után ítélve – tulajdonos az egyház, és mint haszonélvező a javadalmas lelkész, kántor, ott – a telekkönyvi tulajdonostól veszik el a 100 holdon felüli részt. Kivétel az újvárosi római katolikus plébánia, mely külön telekkönyvben szerepel. Elkértem tőle beadványának fogalmazványát, hogy én is eszerint adjak be kérvényt.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Szeleste, Vas megye)

1945. április 18. szerda

Szent József ünnepén Szelestén volt a mise. Reggel nekiindultunk, de csakhamar elszakadtunk egymástól. Az Imre bácsinak vissza kellett jönni, mert gyóntatni hívták Pósfára. Szelestén találkoztunk ismét. Itt sok gyónó és áldozó volt. Takácséknál voltunk. Szegényeknek mindenüket elvitték. Délután kimentünk a földre. Itt vezettem a teheneket, majd délután répát vágtam. Kétszer jól megvert bennünket az eső. Az iskolában Szelestén a nép hittanórát hallgatott.

|Dallos Imre|

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 16. hétfő

Az éjjel fagy volt. Az újvárosi elemi iskoláknál látogattam az osztályokat, ott hallottam, hogy a fagy nagy kárt tett a gyümölcsösben és veteményben is. Pl. a mák bírja bizonyos fokig a hideget, de az éjjel megfagyott jó része. Nagy kár ez, amikor a népélelmezésben oly nagy szerepe van a gyümölcsnek. – Szabó Ferenc újvárosi plébánosnak kongrua- és korpótlék-segélyét vittem ki, s elmondta, hogy a honvédi kápolnának 2500 pengő körül van megtakarított pénze, kérdezte, elhelyezheti-e takarékpénztárban, mert bővíteni szeretné a kápolnát, kicsi a hely. Azt mondtam, hogy most nem lehet építeni, s tegye be takarékba.

[Bp.], 2014. 136. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. április 15. vasárnap

A legszebb tereken szovjet katonai emlékoszlop készül. A gépesített haditechnika és a tömegerő jelen diadalát fogják hirdetni. Szép, hogy nem a győztes hadvezérek homlokára fonják a babérkoszorút, hanem a Budapest ostrománál életüket vesztett katonák emlékét örökítik meg. Ugyanakkor a mi hősi halottaink sírkeresztjeit el kellett tüntetni a közterekről és az utcákról. Lázasan dolgoznak, hogy május elsejére az új jelleget viselje fővárosunk arculata.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 14. szombat

P. Károlyi Bernát ferences atya és kecskeméti házfőnök misézni jött; egyébként tegnap este 9 óra után érkezett, és Kiss Ferenc segédlelkésznél aludt, mert mi már akkor lefeküdtünk, nem lévén villany. Szentmise után civil kísérőjével együtt itt reggeliztek nálam. Vasúti összeköttetésük csak holnap lesz Szeged felé, ezért ma nem utazik el. Kísérője a vasúti épületben kapott lakást mint tisztviselő. P. Bernáttal beszélgetve megerősítette azt a hírt, melyet Monori Mihály eleki férfi – kinek fia Kecskeméten a zárdában van, mint tanuló – közölt velem bizalmasan arról, hogy a múlt őszi harcok idején Vörös János tábornok és neje az ottani zárdában rejtőzködött, míg elmenekülhetett, és jobb irányba terelődött az ország ügye. Elmondta az atya Kecskemét pusztulását, és hogy zárdájuk most a világi papság (Baranyi apátplébános és káplánjai, akik elmenekültek Vácra) és a piaristák zárdájuk vendégei, mert mindenükből kifosztották azokat, épületüket oroszkórháznak lefoglalva tartják, míg a ferences zárda részben kórház is most még.

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 14. szombat

Negyed 6-kor kimegyek. Utána úgy tűnik, mintha nem is aludtam volna, amikor háromnegyed 6-kor Géza fölébreszt. Megtartom az ébresztőt. Kiosztom a reggelit. Bőségesen jut mindenkinek, még az itt lézengő nyilasoknak is. Az orosz megszállás elől tömegesen menekültek át, akiknek vaj van a fejükön. Persze az általános felfordulást igyekeznek felhasználni azok is, akik más okokból látták tanácsosnak elhagyni a meleg talajt. Két polgári ruhást őriz itt egy katona. A nyilasokon látszik, hogy a tűz körül melegedők közül valók. Nagyszerű ruha, majdnem új bakancsok. Arcuk harcias, de a harctér helyett otthon legénykedtek, géppisztollyal mászkálva az utcákon. Csupán az egyiknek a lánya akar mindenáron flakkos tüzér lenni. Talán azért, mert tudja, hogy teljesíthetetlen a kívánsága.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Répceszentgyörgy, Vas megye)

1945. április 13. péntek

Ma először egyedül ebédeltünk. Az oroszok elmentek tőlünk. Bár az országból menne ki mindannyi. Jó Istenem segíts meg minket, szegény magyarokat. Ellenségek lettek úrrá felettünk. Este felé dunyhát vittek tőlünk a kastélyba. Később ugyanaz az orosz volt itt és azt mondta, hogy 2 orosz tiszt jön és egy éjszakára itt alszik. Nagy hurcolkodást hajtottak végre. Két magas rangú orosz tiszt lehetett mind a kettő. El lehettek fáradva, mert hamar lefeküdtek.

[Bp.], 2014. 136. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. április 13. péntek

Teréz nővért Csobánkára helyezték. Nagyon szívesen beletalálta magát a kertészkedésbe. Az új gyümölcsös sérült fáit gyógyítgatja. Komáromból kedves Johanna nővér jött fel, mert nem kaptak még semmi hírt az Anyaházból. Sokat szenvedtek a megszállóktól, zaklatásaik miatt a templom toronyszobájában laktak. Értékeiket a virágágy alá ásták, s azonnal borsót vetettek, ami szépen kizöldült, és nem kelt gyanút. Kedves Hedvig és Ida nővérek Kőszegen vannak, úgy tudják, hogy nekik nincsen hová jönniük.

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 12. csütörtök

Tegnap rendelet jelent meg (polgármesteri) a fejadagok (búza, liszt) leszállításáról, havi 10 kg-ra (jan.-ig 20 volt, utána márc.-ig már 15 és most, amikor a legnagyobb munkaidő kezdődik, leszállítják havi 10 kg-ra). Nem másért valószínűleg, mint hogy az oroszt kielégítsék, aki amúgy is mindent elvisz ezután is. Jaj a legyőzötteknek! A villanyvilágítással baj van: nincs olajuk a gép hajtására, és valószínű, hogy maholnap nem lesz világítás. Szegedről nem jön áram, az oroszok nem adnak olajat a gépek hajtására. Egyik baj szüli a másikat!

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Répceszentgyörgy, Vas megye)

1945. április 12. csütörtök

Az iskolában tanítok. A főtisztelendő úr elment, közbe az iskolában elbúcsúztunk egymástól. Délben az oroszainkért értük jöttek. Ők is mennek tovább. A piros orosz hozott még 3 embert, s délután vacsorát kellett adnunk nekik. Krumplit és tejet kaptak. Nagyon meg voltak elégedve. Végén a címüket leírta és mindenkivel kezet fogtak és felültek a biciklire és elmentek hál’ Istennek. Bár a kastélyból is mennének el. Erre nincs remény sajnos.

|Dallos Imre|

Szabó Imre

Bp. 2001. 127. o. (Pest)

1945. április 12. csütörtök

A magyar kormány végre Budapestre érkezett, és a mai nap megtartotta Pesten az első minisztertanácsot. Istenem, ha sorsunkat a magunk kezébe adod, tudunk-e eléggé élni az alkalommal? Vagy csak látszatért van mindez? Mi van rólunk megírva sors könyvében? Merre fejlődik az európai népek sorsa – és hazánké? Szovjet tagállam felé, vagy más fordulat is lehetséges? A szovjet tagállammá való lételünkig még sok mindennek össze kell törni nálunk és bennünk. Vagy a gyomrunkon keresztül el lehet végezni menetrendszerű pontossággal mindent? Minthogy nem vetettek az országban, állat nincs, gép alig van, és csak a szovjet az egyetlen, aki megközelíthet bennünket, igen könnyen hihető, hogy az ájult, elalélt, meggyötört, igazi lelkületében megnyilatkozni nem tudó, mert sem szabadsággal, sem bátorsággal nem rendelkező nemzet sodródtatik tovább – tovább. De nem halt meg azért a magyar lélek. Rólunk a jövő télen gondoskodni kell valakinek, mert akkor következnek el a legnehezebb hónapok. De még októberig sok minden történhetik.

|Szabó Imre|

[Bp.], 2014. 135. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. április 11. szerda

Beáta nővér édesanyja Komáromból megjött. Férjét lekapcsolták, és csak később fogják szabadon bocsátani. Fia megmentett ruháit a hátán akarta elhozni, de nem bírta, összeesett, ott hagyta egy gazdánál. Később kedves Ilona nővér érte ment. A gazda csak a plébános felszólítására adta vissza egy részét a dolgoknak. Rendelet jött, hogy a robotot pénzzel meg lehet váltani. A Missziósbolt megnyílt, a hátsó vasajtónál polcokon van néhány füzet, irón, szentkép.