Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Szabó Imre

Bp. 2001. 134. o. (Pest)

1945. május 6. vasárnap

A német hadsereg felbomlóban. Hitler halála hírét közlik, Mussolini kivégzését. A háborúnak végén vagyunk. Irtózatos elgondolni is, mit éltünk át hat év alatt, mi minden pusztult el és ment tönkre, s mi az utolsó félévben lettünk a háború rokkantjai. Miért nem lehetett elkerülni s miért nem lehetett megakadályozni a háború kitörését? Tegnap jött a hír, az egyik újságban és a külföldi rádió is közölte, hogy kormányzónk él – angol fogságba esett.

|Szabó Imre|

Szabó Imre

Bp. 2001. 133. o. (Pest)

1945. május 1. kedd

Az első szabad május jelszavával vonult fel Budapest és Pest környék népe Budapest utcáira. A ház- és tömbmegbízottak útján s bizonyosan a szakszervezetek útján is előre értesítették a lakókat, hogy kötelesek reggel fél hatra a megjelölt kiindulási pontokon megjelenni. A megfélemlítésnek enyhe eszközeivel is éltek a pártok, hogy a nagy demonstrációt megrendezzék – amely, úgy látom, teljes mértékben sikerült is. Budapest népét kihozták az utcára, és a felvonulásba belesodorták akár akarta, akár nem akarta. A tömeghipnózis nagy napja volt ez. Az eucharisztikus kongresszus óta nem mozgott ekkora tömeg az utcákon.

|Szabó Imre|

Május elsején a Vöröscsillag vezetői zenével ébresztik a várost, 9 órakor kezdődik a felvonulás. Az összes gyár, üzemek, szakszervezetek munkásai részt vesznek, mert így megkapják a napi bért, mintha dolgoznának. Egész csinos összeget keres az a család, ahol apa, anya és néhány nagy gyerek is dolgozni jár. Hullámzik a tömeg, lengenek a zászlók, az előre kinyomtatott plakátok és jelmondatok hirdetik a felvonulás propagandajellegét. A lepedő nagyságú arcképek között olyan is van, amit nem vászonra festettek, hanem bársonyra égettek. Az iskolás gyermekek kezében apró vörös zászló, vannak, akik nemzeti színűt kérnek. Hiszen elvétve is akad a lobogók között is, különben nem tudnánk, hogy Magyarországon vagyunk.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. (Bő, Vas megye)

1945. április 28. szombat

Egy hónapja, hogy az oroszok bejöttek. Egy hónapja, hogy Mikes kegyelmes úr meghalt. Nehéz hónap volt ez. Tele megpróbáltatással. A jó Isten segítségével azonban még élünk és vagyunk. Ma Bőbe voltunk. A házakon kívül disznót perzselnek. Repülőgépeket láttunk a közelünkben leszállni. Bőben a káplán úrnál elolvastuk a győri körlevelet, melyben szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy báró Apor Vilmos győri püspök 3 golyótól találva nagypénteken, április 2-án húsvéthétfőn belehalt sebesülésébe. Szenvedését papjaiért, egyházmegyéjéért, szeretett hazájáért és Magyarország vezetőiért ajánlotta fel. – Bizony könny szorongatta a szívemet. Nyáron még ministráltam neki. Hazafelé a Damanyai malomban voltam, ahol Kovács Jóskától érdekes történetet hallottam, melynek szenvedő alanya ő volt. Elmondta, hogy Sopronból hazafelé jövet, mint állították két zsidóval egyetemben a falhoz és akarták agyonlőni.

|Dallos Imre|

Szabó Imre

Bp. 2001. 130-131. o. (Pest)

1945. április 28. szombat

Az egész hét a váltakozó hangulatok, a csüggedés és az égig szárnyaló reménység érzéseivel volt tele. Éjjel felébredek már két órakor. Ilyenkor reám nehezedik a kilátástalanság, magyar sorsunk reménytelensége, a menetelő magyar munkaszolgálatosok, a letartóztatottak, a népbíróság elé állítottak arca és sorsa. Mintha éppen a múlt esztendő áprilisa-májusa ismétlődne meg – csak fordítva. Akkor láttam vagonokba rakott zsidó családokat, amint búsan néztek ki a kelenföldi pályaudvaron. Az is megbosszulta magát – ebből sem jön ki a végén jó. Akkor érlelődött már bennem a tiltakozás az embertelenség ellen – most is érlelődik. Akkor sem lehetett a tényeket tisztán látni, ma sem lehet még, hogy kit, miért tartóztatnak le.

|Szabó Imre|

A Vár udvarán harckocsi- és autóroncsok, katonai felszerelési tárgyak és a Vár égésénél tönkrement, félig égett bútorok hevernek. A trónterem teljesen kiégve, a parkettának csak a darabjai láthatók, két szobor kisebb szilánksérülésekkel még talapzaton állt. A palota több helyén a bombatalálat és a tűz következtében az emelet leszakadva. A kormányzósági előcsarnok katonai felszerelésekkel, levetett egyenruhákkal, abrakos tarisznyákkal, konzervdobozokkal, otthagyott lőszerekkel, dísznövények és bútorok roncsaival volt eléktelenítve. A palota egyik szárnya teljesen kiégett, a bútorok és a képek egy részét a németek, másik részét az oroszok hurcolták el. A várkapitány a helyén maradt. A rombolást, rablást megakadályozni nem tudta, de hűségesen őrzi, ami még értéknek mondható.

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 26. csütörtök

Csepeg az eső. Egész délelőtt piszmogunk. Ma is kevés repülőgép jár. Néhányan a laktanyában csellengenek, és feltörték a műhelyeket és raktárakat. A végbomlás jele. A fegyelem veszedelmesen lazul. A tiszthelyettesek közt gyakran van összeszólalkozás. Estefelé felhők gyülekeznek, hazamegyünk. A távmérősök vandál munkát végeztek. Amit lehetett, elhordtak. Amint újabban mondják: „megugrasztják”, vagyis italért elcserélik. Az egyik pl. 10 lepedőt, a másik 100 pár kapcát szedett össze. Ami nem kellett, széttépték, 16 összevagdalták. A hatalmas távmérő távcsövekből kiszedték a vagyont érő lencséket, hogy napsugárral cigarettára gyújthassanak. Kissé drága gyufa!

Csepregi Imre

Makó, 2011. (Makó, Csongrád megye)

1945. április 25. szerda

A hideg időjárás miatt a búzaszentelés szertartását a templomban végeztük. Utána jött Marycz János királyhegyesi plébános. Náluk a helyzet javul, de a Blaskovics-uradalom felosztása folyik, és május 2-án ünnepséget terveznek, melyre Rákosi Mátyás földosztót is ki akarják vinni Makóról. Úgy hírlik, mondja, hogy 1-jén akarják kikiáltani a szovjethatalmat! Egyébként a zavartlelkű Szekeres már közeledik Marycz plébános felé, miután az elköltöző főjegyzőnével ellenséges viszonyba került; őt is hívták a május 2-iki ünnepségre. Azt mondám neki, hogy meg ne jelenjék, ilyenen pap nem vehet részt. Példa a püspöklelei eset.

Szabó Imre

Bp. 2001. 129-130. o. (Pest)

1945. április 24. kedd

Megint elrepült 8 nap, alig tudok róla számot adni. 15-én prédikáltam: »Isten keresés – Istenre találás« témáról (Jeremiás alapján). El tudtam mélyedni és a gyülekezet is elmélyedt. A rákövetkező hét a cserépszállítással, a fuvarok után való futkározással telt el. Ezen kívül 18-án egész napos parochus értekezlet volt bő programmal. Hétfőn-kedden a lacházi ember hozott 850 cserepet. A szerdára ígérkező kocsis cserbenhagyott. Utcán állítgattam meg fuvarosokat. Így sikerült kettőt is megfogni, s 23-án az egyik 2000 cserepet 2400 P-ért, kedden egy másik 1600-at 2000 P-ért hozott be. Mind a kettő, amikor a cserepet behozta, még túlkövetelést támasztott, pedig úgy egyeztem, hogy 1000 cserép 1000 P. 24-én még künn maradt 500 cserép és 200 gerinc. Ma 24-én még szereztem 500 palát, azért is magam mentem el, és segítettem rakni. Még léc is kell a templomra, 150-200 m.

|Szabó Imre|

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 22. vasárnap

Az események rohamosan fejlődnek. Az országúton gyalogosok, kerékpárosok; gépkocsin özönlenek a menekülők. A németek idegesek. Az óvóhelyen francia hadifoglyok sétálnak hatalmas málhával. Az arcuk olyan, mint a gyermekeké karácsony előtt. Úgy mozognak, mintha máris ők lennének az urak.

[Bp.], 2014. 137. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. április 22. vasárnap

Fáradtan ébredünk, mert a tavaszi szél egész éjjel zörgeti a papírral beragasztott ablakokat. Ma nagy ünnepünk lesz, mert elöljárósági utalványra hat kocsi homokot és meszet hozhatunk a német iskolától. A hepehupás földön nehéz a tehercipelés. Délután meg nyolc mázsa élelmiszert kell a népkonyhának szállítani, ezt is nővérerővel. Bizony hiányzik a lóerő úgyis mint igavonó, úgy is mint élelem. A vitaminhiány és a csökkent tápérték miatt gyakran érezzük erőink fogytát. Kedves Genovéva nővér Héhalomról és kedves Johanna nővér Komáromból csomagokkal érkeznek.

Somfai János

Veszprém megyei honismereti tanulmányok. 20. 2001. 37-61. oldal (Friedrichshafen, Dél-Németország)

1945. április 21. szombat

Friedrichshafen eleste csak napok kérdése. Feszült várakozásban élünk. Otthonunk húsvét óta orosz megszállás alatt van. Kétség és bizonytalanság közt élünk. A család miatt fáj a szívem. Nem is merek rágondolni, hogy esetleg mi lett vagy lehetett velük. Istenbe vetett hitem és bizalmam a mai napok idegtépő óráiban sem ingott meg. Rendületlenül hiszek abban, hogy talán nem is hosszú idő múlva viszontláthatjuk épségben egymást. Tisztjeink angolul, franciául tanulnak. Nyíltan beszélnek arról, hogy hogyan mentsék meg az itt rekedt magyarságot.