Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Pentelényi János

Közreadja Tamási Miklós. Beszélő, 2009. február, 58. o. (Buda)

1945. január 19. péntek

Előző napi készülődésem nem volt hiábavaló. Délelőtt nyilasok őrjárata jött be a házba, és minden férfit igazoltatott. Felmentésemet érvénytelennek mondta, és az udvaron abba a csoportba sorakoztattak, ahol azok a férfiak voltak, kiket magukkal visznek. Csak az öregek maradhattak otthon. Annyi időm volt, hogy az óvóhelyről kihozhattam hosszu bőrkabátomat, hátizsákomat, és feleségemtől s gyermekeimtől életem legkeserübb bucsuját vettem, nem tudtam, látom-e őket valaha az életben.

Házunkból valami tízen mentünk fegyveres nyilas kiséretben. A kapuig kísértek siró hozzátartozóink. Az utcán csapkodtak az aknák, és halálra szántan meneteltünk libasorban végig a Retek utcán és a szétbombázott Margit köruton. A nyilasok gúnyolódtak, hogy katonaszökevények vagyunk, mert nem jelentkeztünk önként, hanem az óvóhelyen bujkáltunk.

A Keleti Károly utca sarkán hatalmas, modern 5 emeletes ház pincéjébe vezettek bennünk, ez volt a Hungarista légió székhelye. A pince rettenetes sötét, alacsony és dohos volt, majd megfulladtunk a füstben, amikor egy kémény nélküli kályhába begyujtottak.

Szerk. Perneki Mihály. [Bp.], 1983. 306-307. o. (Székesfehérvár)

1945. január 18. csütörtök

A déli órák felé tankok, ágyúk és gyalogság kezd hátrafelé menni a Széchenyi utca felé, hogy onnan Keresztúr vagy Szabadbattyán felé mennek, azt nem lehetett megállapítani. Délután ez mind nagyobb méreteket öltött, sőt 6 óra felé olyan volt, hogy ágyú, tank, lovastrén zárt sorban ment hátra, és előttünk a kanyarulatnál erős torlódás állt elő… Nyugtalan voltam. Estefelé alábbhagyott a visszaözönlés, sőt később tankok mentek a Felsőváros és a front felé. Munkáról hazajövő asszonyok mesélték, hogy a Széchenyi utcában csak úgy nyüzsögnek az oroszok. Polgárdi, szóbeszéd alapján, ma újra a németek kezére került, akik ott támadtak. Ezért talán a nagy eltolódás oka. Holnap fogjuk látni. Nagyon nagy volt egész nap a drukk, de drukkolunk a mai éjjeltől is, tudja a jó ég, mi vár reánk… de talán megsegít a jó Isten, csak már a front menne innen el.

|Shvoy Kálmán|

Szabó Borbála

Bp. 1983. 172-173. o. (Pest)

1945. január 18. csütörtök

Itt vannak az oroszok! Egyelőre még csak az előőrsök járták végig a házakat, hogy nincsenek-e elbújva németek, de azt mondták, hogy délre megjönnek a megszálló csapatok. Ezt vártuk már mióta, és most olyan hihetetlennek tűnik, hogy bekövetkezett. Pedig igaz, mert láttuk őket, beszéltünk velük, kezet fogtunk, megsimogatták az arcunkat! Édes jó Istenem, hogy engedted megérni ezt a napot is.

|Szabó Borbála|

Pentelényi János

Közreadja Tamási Miklós. Beszélő, 2009. február, 58. o. (Buda)

1945. január 18. csütörtök

Világító eszközeink kifogytak. Felmentem a lakásba, és lázas munkával egy dinamógépemre kézi hajtást szereltem, hogy legalább kisegítéskép pillanatokig legyen fényforrásunk, és ne pazaroljuk minduntalan a gyufát. Babykához újból orvost hivtunk, de szerencsére nem konstatált komolyabb betegséget.

Budapest órái meg voltak számlálva. Az beszélték, hogy minden katonai felmentés érvényét vesztette, és falragasz utján minden fegyverfogható férfit behivtak a kaszárnyákba. Sejtettem, hogy én sem bujkálhatok már tovább az óvóhelyen, hanem előbb utóbb meg kell válnom családomtól, és a háboru elsodor magával, úgy, mint annyi szerencsétlen más férfit is.

Összecsomagoltam hátizsákomba a legszükségesebb holmit, számolva egy esetleges hadifogságba jutás lehetőségével is, amikor hosszu évekig távol lennék családomtól.

Szabó Imre

Bp. 2001. 99. o. (Pest)

1945. január 17. szerda

…délelőtt látom, hogy a házunk kéménye füstöl. Lina néni mondja, hogy orosz tiszt és egy orosz nő van benne. Délelőtt elmentem Ágiért a Hársfa utcába. Szerencsésen odaértem. Nem érte őket semmi baj. Nagy kő esett le a szívemről. Haza akartam hozni Ágit, akkor vitték el a férfiakat igazoltatásra, és ekkor kezdődött meg a fosztogatás. Kettesével jöttek katonák. Két leányt a folyosón el is ragadtak, és egy szobába vitték őket.

|Szabó Imre|

Széchényi Viktor

Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944-1945. Szerk. Buzinkay Géza. Bp. 2003. 29. o. (Budai Vár)

1945. január 17. szerda

Egész nap nem lehetett kimozdulni, annyira bombázták a repülők a várat. – Sok találat a közelben. Este a telepes rádiónk azt mondja, hogy az oroszok foszforral lövik Pestet s az lángokban áll, innen csak a vörös eget lehetett látni, de már 9 felé az is elapadt. Továbbá állítja, hogy a Vértestől északra német csapatok haladnak jól előre Kelet felé – az itteni német katonák föltétlen bíznak a fölmentésben.

|Széchenyi Viktor|

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. 86-87. o. (Szombathely)

1945. január 16. kedd

Ma históriából volt vizsga. Hála Istennek, jól ment. Az első Barasits volt. Az első tételt kapta, én mint második felelő a második tételt kaptam. Nem volt semmi baj. Ugyanis már a legelején megmondta, hogy én a második tételt kapom. A püspök úr azt mondta: »Kiosztom fiaim a tételeket, nehogy az utolsó pillanatban kelljen kapkodnotok.« Hát ez kell a magyarnak. Így aztán finoman ment a vizsga.

|Dallos Imre|

Szabó Imre

Bp. 2001. 97. o. (Pest)

1945. január 16. kedd

…délután újabb trén jött. Lovaikat bekötötték a lelkészi hivatalba és tanácsterembe. Ezek felforgattak az irodában és a lakásomban mindent-mindent, de nem vittek el semmi lényegest. Este sokáig fenn voltam a lakásban, addig még épségben megvolt. Sokáig leselkedtem, hogy ki tudjak szökni… Hallottam, hogy orgonán játszik valaki, kivehető dallamot. A tiszt volt ott, és egy orosz nő, akik másnap a lakásomba költöztek be. Visszajövet a szanatóriumból, ahova többször átmentem, a tanácsteremben hallottam zongoraszót. Bemegyek. Egy alacsony orosz el volt merülve a zongorázásban. Ő is kihozta valami nóta melódiáját. Kijött velem az udvarra, mondta, hogy a bunkerba megyek, de nem akartam sem a mi, sem az iskola óvóhelyét megmutatni. Átmentem vele a templomon, aztán a szomszéd ház óvóhelye felé mentem, majd ismét megfordultam, erre ő gyanút fogott, és elkezdett hangosan beszélni és mutogatni, hogy az ő eszén nem lehet túljárni. S mondogatta, hogy fasiszta, hitlerista vagyok. Tiltakoztam és elmentem tőle az iskola felé.

|Szabó Imre|

Széchényi Viktor

Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944-1945. Szerk. Buzinkay Géza. Bp. 2003. 28. o. (Budai Vár)

1945. január 16. kedd

Csendőrök jönnek Pestről – romhalmaz – 100 emberük közül 15 maradt. Oroszok Kálvin tér, Múzeum körúton vannak. Németek állítólag észak fel, a Duna mindkét partján fognak kitörést próbálni. Csendőrök jönnek Pestről – romhalmaz – 100 emberük közül 15 maradt. Oroszok Kálvin tér, Múzeum körúton vannak. Németek állítólag észak fel, a Duna mindkét partján fognak kitörést próbálni. Akkor a Völgy utcai házunk, ha még ezideig áll, biztosan elpusztul s benne mindenünk, ami van!! Egy élet emlékei s minden ki vagyonunk… D.u. 3-kor nagy ribillió. Repülőtámadás, mely már egész d.e. tartott, sűrűsödött és 5-6 kíméletlen bomba esett ránk, az óvóhely megremegett. Rémes volt, később kisült, hogy az Úri utcai (…) és az 54-es kaptak. Prímás is, állítólag két halott. Soká tartott még megnyugodnunk.

|Széchenyi Viktor|

Szabó Imre

Bp. 2001. 98. o. (Pest)

1945. január 15. hétfő

…egész délelőtt azzal voltam elfoglalva, hogy a szanatóriumba fekvőhelynek faágyat, matracot, takarót, élelmiszert s ruhát, fehérneműt vigyek át darabonként. Ekkor már az új csapat volt beszállásolva. Nagy teherautók álltak az első udvaron. Rajtuk keresztül kellett a szanatóriumba átlopakodni. Délelőtt lementem az óvóhelyre és a pincébe. Láttam, hogy megmaradt három sonka. Felhoztam, és néhány befőttet is. Egész nap dolgoztam. Kezemben fazék, hónom alatt egy vöröskereszttel ellátott vattacsomó és egy darab penészes kenyér. Mellemen a vöröskeresztes védőlap, orosz nyelvű. Egy orosz katona le is tépte, többen elolvasták, de attól kezdve szabadabban mozoghattam. Olyan fáradt voltam, hogy estére meggörbültem, nem tudtam kiegyenesedni.

|Szabó Imre|

Szabó Borbála

Bp. 1983. 167. o. (Pest)

1945. január 15. hétfő

Nagyon vigasztaló tudat számomra, hogy rendőrök vannak a gettóban (nemcsak zsidó, de »Magyar Kir.« rendőrök is!), és a nyilasok már nem garázdálkodhatnak kedvük szerint. Tegnap is akart valahol 4 nyilas némi egyéni akciót lebonyolítani, de a rendőrök közbeléptek, és megkötözve vitték őket a gettón végig. A barátnőmmel már kétszer kerestem érintkezést, de nem reagált rá. Nem tudom mire vélni a dolgot. Aggódom, hogy náluk is valami baj van. Szegény, ő is jókor lett állapotos!

|Szabó Borbála|

Pentelényi János

Közreadja Tamási Miklós. Beszélő, 2009. február, 58. o. (Buda)

1945. január 14. vasárnap

Nem tudtunk a gyermekeknek gyógyszert venni, mert minden patika romokban hever. Alig lehetett a gyerekek rohamai mellett aludni. Feleségem kimerült és rettenetesen ideges. Ők ki sem mozdulhatnak az óvóhelyről. A pincében mindenki veszekszik. Az élelmiszer fogytán van. Ujból összeírta Galambos a készleteket. Bátyám élelmiszerét is felkutatták és lefoglalták. A burgonya fele megfagyott a konyhán.