Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Szabó Imre

Bp. 2001. 113. o. (Pest)

1945. február 27. kedd

De. (délelőtt – A szerk.) hivatnak az irodába, hogy egy orosz tiszt keres. Elmondja, hogy feljelentés érkezett hozzájuk, hogy nagy mennyiségű burgonya van a pincénkben. Levezettem őt. Látta, hogy kis mennyiség van. Csak az egyik pincébe vezettem, ahol a Julianna Otthon krumplija volt. A másikba nem vezettem, ahol ugyanannyi lehetett, 3-3 mázsa. Megnyugvással látta, hogy a feljelentés nem igaz. A tolmács mondta, hogy 10-12 mázsa burgonyáról volt szó, amellyel én üzleteket bonyolítok le. Erre a mai világban el kell készülni, úgy látszik. Az ősszel az udvaron lerakott krumpli, melyet 15 felé osztottunk (hadigondozás, Julianna Otthon, iparos otthon, egyházi emberek), szúrhatott szemet. Az orosz tiszt igen biztosított, hogy nem zabrálni jött – csak vizsgálni a feljelentést. Távozóban pálinkáért, rumért pénzt kínált, és azt mondta: Te pópa, neveld fel az öt gyermekedet!

|Szabó Imre|

[Bp.], 2014. 117-118. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. február 25. vasárnap

Tífusz és vérhasjárvány fenyeget. Oltásokat rendelnek el, és a köztisztaságot sürgetik. Fiatalember cirill betűs idézéssel keresi Szecs Annát a fogházban. Felfogjuk, hogy fogházmissziónk vezetőjét, kedves Melitta nővért keresik, de nem áruljuk el. Azt mondjuk, hogy a kedves nővérek a fogházban vannak most is. A detektív visszamegy, megtalálja, és felkíséri Melitta nővért a Gellért Szállóba. Délután már ki is engedték az oroszok. A kihallgatás a bírák és őrök kommunistaellenes magatartására nézve terhelő adatok gyűjtésére vonatkozott. A semleges felelettel nem voltak megelégedve, és azzal bocsátották el, hogy három heti gondolkodási időt adnak a részletesebb feleletekre. Az ügynek folytatása nem lett.

[Bp.], 2014. 116-117. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. február 23. péntek

…a lakók mind felköltözködtek. A kerületi elöljáróság leköltözött a Várból. A polgármesteri hivatal és a rendőrség a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban lesz. Ebből látszik, hogy Budának van kezdeményező ereje, nem várja tétlenül, míg Pestről ideér a közigazgatás. A nagyháló tetejét meg kell javítani. A mi ezermester Barkónk az egész cserepet átrakja. Kedves Alice és Alexandra nővérek segédkeznek. A légó tűzoltók fehér ruháját használják. 2 nap alatt elkészül az új cserepezés, és a nővérek örömmel felköltöznek. Nekik volt a legkevésbé kielégítő óvóhelyük. Másnap az ebédlő és a nappali cserepezéséhez kezdenek. Itt már léceket, sőt egy gerendát is pótolni kell. A kémény kijavításához kedves Kolumba nővér János bátyja jön kőmíveskedni.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. 136. o. (Szombathely)

1945. február 21. szerda

Ma ismét bombák hullottak Szombathelyre. 1 órakor még nem volt semmi. Lementünk és ebédeltünk. Felmentünk ebéd után a kápolnába, ahol adorációnkat végeztük. Egyszer csak megremegnek az ablakok, majd a pad mozdult meg szabályosan. Erre egyszerre felkelt mindenki. Egyenesen a pincébe siettünk. Lent aztán még éreztünk háromszor földrengést. Imádkozzunk, kiabálják a civilek, s mi belekezdtünk a rózsafűzérbe. Nagyobb bombázás nem történt. 3 repülő szórta el a terhét. Rákóczi út, Deák Ferenc út és a teherpályaudvar kapott bombát. Jézusom segíts meg e nehéz napokban. Az esténkénti repülő pedig jön és kisebb bombákat dobál. Éjjel állandóan szirénáznak.

|Dallos Imre|

Szerk. Bándi Gáborné. Bp., 2000. 138. o. (Pest, Magyar Nemzeti Múzeum)

1945. február 19. hétfő

Délelőtt három csoport dolgozott a múzeumban: Bartha Ferenc vezetésével az egyik a múzeumkert elhagyott tüzérállásai mellől kocsival hordta a téglát a múzeum udvarába. Természetesen a munkát távolról sem fejezték be. Egy másik csoport Méri István vezetésével az udvart takarította, kocsiszámra hordva ki a kert bombatölcséreibe a rengeteg lóganéjt és egyéb szemetet. Egy harmadik csoport Baky Győző vezetésével a pincéből hordta az én szobámba a szakkönyvtárat. Én válogattam szét az anyagot: meg is találtam az ígért Dunamedence-térképet. Délfelé derék őreink parancsnoka, egy igen komoly, jóindulatú százados jött lovon hozzánk őrmester kísérőjével együtt: meg akart győződni, hogy az őrség teljesíti-e kötelességét. Nagyon megdicsértem őreinket és megköszöntem, hogy ilyen derék őröket adtak a Nemzeti Múzeumnak. Csendesen megjegyezte, hogy náluk csupa ilyen emberek vannak.

|Fettich Nándor|

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. 135. o. (Szombathely)

1945. február 17. szombat

Érdekes vendége van Szombathelynek. Egy angol, illetve orosz gép, minden este felkeresi és 8 bombát le-ledob. Az érdekesség abban van, hogy mindig 6.20 után jön. Egészen alacsonyan repül. Kivilágítva jön, sőt a reptérre jelzést is ad. Egyet-kettőt fordul úgy, majd sötétségbe lesz és a bombákat kidobja. A riadót utána fújják. Este és éjjel minden órában fújnak már.

|Dallos Imre|

[Bp.], 2014. 115. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. február 17. szombat

…az udvaron égettük az itt hagyott szalmazsákokat, fertőzött ruhákat és a szemetet. Napokig hordtuk a máglyára az égetnivalót. Az oroszok az utcán lévő ágyúkat és autóroncsokat elvontatták. A kirakatokat és ablakokat beraktuk téglával, hogy többé ne lehessen a nem működő redőnyök miatt bemenni az üzletekbe az utcáról. Este ismét öt orosz jött, a férfiakat kirendelték a 127-es óvóhelyet rendbe tenni. Délután telefonosok átutazóban.

Almásy Pál

Bp., 1984. 103. o. (Sopronkőhida)

1945. február 15. csütörtök

Csendes napnak indult a mai. Csak délután tudtuk meg, hogy a németek meglepetésszerűen elszállították Kállay Miklóst. Délelőtt még láttam a kertben sétálni elmaradhatatlan SS-őrével. Ő tehát az első, ki közülünk Németországba távozott. Szomorú sors: egyedül a bizonytalanságba. Távozása után csökkentették a német őrséget a kórházépületben, az eddigi három őr helyett egy maradt.

|Almásy Pál|

Pentelényi János

Közreadja Tamási Miklós. Beszélő, 2009. február, 53-54. o. (Buda)

1945. február 15. csütörtök

Családommal együtt visszaköltöztünk a lakásunkba 6 ½ heti pinceélet után, és ezzel számunkra az ostromállapot Isten segitségével végetért. Az egész lakásból csak a cselédszoba volt lakható, ott huzódtunk meg nagy boldogsággal, és a gyermekek vidám jókedve töltötte be a kis szobát.

Szerk. Soós Viktor Attila. Körmend, 2007. 134. o. (Szombathely)

1945. február 14. szerda

Ma ismét Kőszegen dagasztjuk a sarat. Mindig többen és többen dolgoznak. Érdekes dolgokat láttunk. Filmhíradót csinálnak, robbantanak és rohamsisakos katonák mennek, zsidók feltartott kezekkel jönnek előre a lövészárokból. Lovakat egrecíroztatják. Angol repülők nagyon sokat köröztek felettünk. Este a zsidók mellett jöttünk el, kenyeret kértek. Itthon este mondták, hogy egyenlőre nem kell menni.

|Dallos Imre|

[Bp.], 2014. 110. o. (Buda, Krisztinaváros)

1945. február 14. szerda

Az éjszaka sokat zaklattak az oroszok. Mindenáron nőket követeltek. Sikerült valahogy kituszkolni őket, de a 127-es óvóhelyen az egyik ápolónő, egy tiszti asszony áldozatul esett. A Mártonhegyről Szabó Kornél vezérigazgató kérte, hogy leányai visszajöhessenek, mert ott folytonos veszélyben vannak. Üzentünk, hogy szeretettel várjuk őket, de sajnos itt sem vagyunk veszélytől mentesek. Több fiatal leány és asszony tölti az éjszakát óvóhelyünkön, itt biztonságban érzik magukat. Újra oroszok jönnek, lámpával mindenkinek az arcába világítanak, de a fiatal nővérek mind ideát vannak a szuterénben, ide nemigen botlanak be, különben is szekrénnyel álcázzuk a lejáratot. A keresztutat végzik az óvóhelyen,, és kérik a Szűzanya különös pártfogását.

Pentelényi János

Közreadja Tamási Miklós. Beszélő, 2009. február, 65. o. (Buda)

1945. február 14. szerda

A lakók elhagyták az óvóhelyet, és megkezdték a felhurcolkodást a lakásokba. Én is felmentem, ablakokat szegeztem, törmeléket hordtam ki, és takarítottam egész nap.