Az SS “birodalmi vezetőjeként” felelős a náci terrorért és a zsidóüldözésekért

1917-ben önként jelentkezett katonának, majd félkatonai “szabadcsapatokban” szolgált. 1922-ben lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). 1929-ben lett a párt belső biztonsági szervezetének, az SS-nek (“védőosztag”) “birodalmi vezetője”. Az 1933-as náci hatalomátvétel után az SS-t, amely addig a náci párt vezetőinek biztonságáért volt felelős, állammá tette az államban. 1933-tól a bajor, 1934-től a porosz titkosrendőrség parancsnoka lett. 1936–1943 között a német belügyminisztérium államtitkára, a rendőrség főnöke volt. Vezető szerepet játszott a Németországban, majd a megszállt területeken bevezetett terrorban, a zsidók és a politikai okokból üldözöttek elnyomásában. 1943-tól birodalmi belügyminiszter volt. 1945 áprilisában saját kezdeményezésére béketárgyalásokat kezdeményezett a szövetségesekkel, ezért Hitler minden tisztségétől megfosztotta, és kizáratta a pártból. 1945 májusában brit hadifogságba került. Mielőtt bíróság elé állíthatták volna, öngyilkos lett.