A fogalom eredete hosszú időre nyúlik vissza. Már az első században is voltak Európában: az első ismert dokumentum szerint 1084-ben Speyerben. Velencében 1423-ban egy rendelet megtiltotta, hogy zsidó személy a városon belül ingatlant vásárolhasson. Ekkor született meg az izraelita közösség számára egy izolált letelepedési hely igénye, ahol figyelemmel kísérhették életüket, és melynek falai között ők is biztonságban érezhették magukat. Így lett az övék a 16. század elején, az akkor még nádasokkal ékelt, lagúnákkal körbezárt terület, amely egy öntöde szomszédságában volt. Az önteni szó olaszul: gettare, ebből származik ennek a sajátos telepnek a neve, a későbbi gettó kifejezés. A II. világháború idején így hívták a zsidók részére városokon belül vagy azok szomszédságában kijelölt kényszerlakóhelyeket.