A kommunista párt második embere és vezető gazdaságpolitikusa 1945 után

Zsidó kispolgári családból származott, orvosi tanulmányait félbehagyta. A nemzetközi kommunista mozgalom tagjaként 1936–1939-ben Spanyolországban a köztársaságiak oldalán harcolt, szerepe volt sokaknak a szovjet titkosszolgálat kezére juttatásában. A II. világháború alatt Moszkvában a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozott. Hazatérése után kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945–1949), pénzügy- (1948–1949), állam- (1949–1952), illetve belügyminiszter (1953–1954) és miniszterelnök-helyettes (1952–1956), 1949–1952-ben a Népgazdasági Tanács elnöke volt. 1949–1953-ban Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal tagja volt annak a háromtagú informális csúcsbizottságnak („trojka”), amely teljhatalommal irányította az országot. Rákosi Mátyás leváltása után, 1956. július 18-ától 1956. október 25-éig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára volt. 1956. október 23-án rádióbeszédében durván támadta a forradalmat, az ez utáni szovjet csapatok behívásáért felelősség terheli. 1956. október 25-én leváltották minden tisztségéről, és a Szovjetunióba menekült. Visszatérése után (1960), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának augusztusi ülésén felelőssé tették az 1948–1956 között elkövetett törvénytelenségekért, a politikai torzulásokért, ami miatt kizárták a pártból. Nyugdíjas éveiben fordítói munkát végzett teljes visszavonultságban.