1944 áprilisától szeptemberéig a Sztójay Döme által vezetett kormány belügyi államtitkára, a deportálások egyik fő szervezője

Az első világháborúban tartalékos tisztként szolgált. 1918-ban Pest vármegye közigazgatási gyakornoka, s Temesrékas szolgabírája volt. 1919 és 1923 között a gödöllői járás szolgabírája, 1923-tól főszolgabírája, majd 1938-tól Pest vármegye alispánja lett. 1937-ben Szálasi Ferenccel megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Pártot. Alispáni minőségében ő volt az első olyan szélsőjobboldali politikus, aki vezető közigazgatási funkciót töltött be: több alkalommal is fellépett a zsidósággal szemben. 1944 tavaszától a Sztójay Döme által vezetett kormány belügyi államtitkára volt. A zsidók elleni deportálások egyik fő szervezője lett Baky Lászlóval és Jaross Andorral együtt. Október végétől a hadműveleti területek kormánybiztosaként funkcionált. 1945 májusában a szövetségesek fogságába került, akik, október folyamán átadták a magyar hatóságoknak. A budapesti népbíróság 1946-ban háborús bűnei miatt halálra ítélte, kivégezték.