Tegnap végre megtudtam, hova ment az átkozott vonat, mellyel elhurcoltak. Belsen, Hannover mellett. Egy új név, új cél számomra, ahová el kell jutnom. Rettentően félek. Tudom, hogy mindenkitől érdeklődnöm kell, de nem merek, illetőleg nem merem az utolsó kérdést feltenni: ismerték-e Deáknét? Rettenetes dolog az egész. Húzom, tudat alatt, a dolgokat, mert minél később tudom meg a rossz valóságot, annál jobb. A bizonytalanság mégis jobb, mint a biztos rossz. S tudod, hogy én pesszimista vagyok. Bár olyan tudnék lenni, mint mások, akik úgy mennek a feleségük után, mintha nyaralásról hoznák haza. Tegnap a Jointnak valamilyen vezetője járt nálam. [olvashatatlan szó] úr. Úgy látszik, éppolyan csibész, mint a többi Joint »vezér«. Nem baj. Cél szentesíti az eszközt. Hajlandó vagyok akárkivel együttműködni, csak Téged elérjelek.

Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.215.1 24-25. oldal (Bécs, Ausztria)

Megjelenés: 1945. május 30. szerda

Szerző: