A magyar polgári radikalizmus kiemelkedő képviselője

Az első világháború előtt a Huszadik Század és a Nyugat szerzőjeként működött. 1913–14-ben tevékenyen részt vett a Galilei Kör munkájában. A radikálisan függetlenségi politikát megtestesítő Új Magyar Szemle című lap alapítója és főszerkesztője, amelyet – háborúellenes hangvétele miatt – 1914-ben betiltottak. A polgári demokratikus forradalomban az október 25-i diákforradalom szervezőjeként, majd az Országos Radikális Párt tagjaként vett részt. Jászi Oszkár személyi titkáraként a külügyminisztériumban, illetve a külügyi népbiztosságon működött a Tanácsköztársaság bukásáig. Politikai pályafutása mellett folyamatosan publikált különféle újságokban. A Huszadik Század eszme- és gondolatvilágát vitte tovább az 1934-ben alapított Századunk főszerkesztőjeként. A folyóirat betiltását (1939) követően 1943–44-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad Szó című lapjának munkatársa lett. 1944-ben létrehozta az illegális Magyar Radikális Pártot, amelynek 1945 után 1948-ig elnöke volt. 1947-ben képviselővé választották. 1947-től 1949-ig az újrainduló Huszadik Század szerkesztője lett, politikájának lényege a kiépülő kommunista diktatúrával szembeni óvatos fellépés. 1949-ben – kommunista nyomásra – kizárták az általa alapított pártból, majd a Huszadik Század kiadását is lehetetlenné tették, ezért nyugdíjba vonult és a későbbiekben nyelvi lektorként dolgozott.