Febr. 14. Ha elgondolkodom, hogy 3 hónapja még nem voltunk meleg szobában, és azóta meleg vizet, tésztát, édességet, cigarettát, gyümölcsöt még nem is láttunk, el sem hinné senki. Vajjon meddig bírja így az ember ezt a legprimitívebb életet?! Ma két kisfiút láttam; egyiket apukája vezetett. Csillagom, pici Bogaram, mikor vezethetlek én újra? Összeszorul a szívem a fájdalomtól, ha rád gondolok. Most pár nap alatt kerestem 1 kg. kenyeret, nagyon boldog vagyok.

(Boinitzer Lívia naplója 1944/45-ből. A lichtenwörti tábor túlélője.)

Megjelenés: 1945. február 14. szerda

Szerző: