Tegnap jött egy makói fiu. Egyenesen Makóról jött az anyját keresni. Nagyon stramm fiu. Ezzel kapcsolatban felmerült egy illetőnek egy gondolat a fejében. Hirsch bácsival lakik együtt, hogy elhozhatja az autóját, teherautót. Én is írtam Tóni bátyámnak, hogy tegyen valamit az érdekembe. Ha igaz akkor ő most nagy ember. Talán tud tenni valamit. …Ma reggel a gríz összeállt. Délelőtt elvoltunk H bácsinál, Weinberger Bélával ultiztunk és onnan mentünk ebédért. Nem is álltunk sokat sorba. Az ebéd husleves benne husgombóccal és pörkölt krumplival. Határozottan javul a koszt. Alig hogy beléptünk a kapun hatalmas zápor kerekedett és ettől délutánra olyan nagyszerű levegő kerekedett, hogy csuda. A vacsoráért feketéért és répakonzervért ugy kellett bezörögnünk. Most mindenféle szívességet teszünk Biegler néninek. Ennek fejében persze ő is barátságos. A románok kapnak vöröskeresztes lapokat. A mieink ezt miért nem tudják elintézni. A makói fiu mesélki: Buda caput, és a dunapart és a hidak, a gettó sértetlen és nem igaz, flammó van. 10 P egy skatulya gyufa és 400 P. egy kiló vaj. De folyik a pénz.

(Bognár György Bergen-belseni túlélő, aki 1945. áprilisában szabadult fel. Augusztus 20-án tért vissza Magyarországra. Naplóját és feljegyzéseit 16-17 éves korában, 1944-45-ben írta.)

Megjelenés: 1945. június 4. hétfő

Szerző: