Magyarország miniszterelnöke (1921-1931.)

1919 februárjában kezdeményezésére alakult meg a Nemzeti Egyesülés Pártja. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált. A Teleki-kormány bukása után, 1921. április 14-én miniszterelnök lett. Létrehozta a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Pártot (Egységes Párt), amely magva volt a későbbi kormánypártnak. 1922-ben rendeleti úton szűkítette a választói jogot, s a városok kivételével visszaállította a nyílt szavazás rendszerét. 1931. augusztus végén lemondott, de továbbra is jelentős szerepet játszott mint a kormányzó egyik tanácsadója. 1935-ben, Gömbös Gyula miniszterelnökkel (1886–1936) támadt ellentéte miatt kilépett az Egységes Pártból, és ellenzékbe vonult. Az 1939-i választások után Horthy Miklós a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1943–44-ben egyik vezetője az angolszászok felé orientálódó politikai áramlatnak. 1944 őszén a megszálló szovjetek letartóztatták, Moszkvába szállították, ahol egy rabkórházban hunyt el.