Hogy én is irjak egy pár sort, pedig nincs hangulatom hozzá, mert nagyon intenziven gondolok haza. Vajjon kit és hol fogok megtalálni valakit. A robogó vonatban irom e pár sort Bözsikém és arra gondolok, hogy mindkettőnknek nagyon az a kivánsága és ohaja, hogy szeretteinket életben találjuk. Reméljünk és bízzunk a jóságos Teremtőbe és feledjük el a sok veszekedést. Otthon ha megtaláljuk mindannyian amire vártunk, úgyis csak a jó és a szép emlékekre gondolunk vissza. Pozsony felé utazunk és ha igaz holnap este otthon leszünk, tehát közelegünk a vég cél felé. A jó I. segísten meg mindannyiunkat továbbra is. Bucsuzom Tőled Bözsikém, ha bántottalak, bocsássál meg, reméljük az életbe még találkozunk job körülmények között.

Berecz Józsefné Manna

(Benedek Braun Magda és Milch Éva holokauszt túlélők, akik a felszabadulás után egy közös naplót írtak.)

(Csorna, Sopron megye)

Megjelenés: 1945. június 6. szerda

Szerző: