A Demokrata Néppárt főtitkára (1945–1949)

Jogi egyetemi tanulmányai alatt került kapcsolatba szociális reformokat hirdető katolikus körökkel, később tagja lett a reformer értelmiségieket tömörítő Bartha Miklós Társaságnak. Dessewffy Gyula mellett szerkesztője volt Az Ország Útja című nemzetpolitikai folyóiratnak (1937–1943), majd 1944-ig a Magyar Nemzetnek lett felelős szerkesztője és kiadója. 1945-ben választották a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP, későbbi nevén Demokrata Néppárt) főtitkárává. A modern politikai katolicizmus híveként a konzervatív-királypárti politikai erőt a parlamentáris demokrácia és az emberi jogok, valamint a keresztény erkölcs alapján álló párttá fejlesztette, vállalva ezzel a pártszakadást is. Az 1945-ös választásokon pártja nem tudott önállóan indulni, de 1947-ben az országgyűlés legerősebb ellenzéki pártja lett. 1949 februárjában illegálisan elhagyta az országot, 1950-ben telepedett le az Amerikai Egyesült Államokban. Funkciókat vállalt különféle emigráns szervezetekben (Magyar Nemzeti Bizottmány, Magyar Bizottság), de 1960-ban visszavonult a politizálástól.