1944-ben a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke.

1922-ben választották képviselővé. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot. Az 1935-ös választásokon megakadályozták, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt vitézi rangjáról. 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába és részt vett a március 15-i háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében. 1944. március 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. A Lakatos-kormány 1944. október 11-én kikérte a Gestapótól és október 15-én, szabadon bocsátotta. 1944. november elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. November 23-án reggel árulás következtében illegális lakhelyén elfogták és a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Sopronkőhidára szállították, ahol kötél általi halálra ítélték és kivégezték. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, hamvait Tarpán helyezték el.