A Dunakanyarban fekvő települést 1944. december 8.-án érték el a második világháború harcai: három monitor horgonyzott le a Duna zebegényi szakaszán, s 19.-ig folyamatosan tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően szovjet csapatokra. 19.-én délután megszűnt az ágyúzás, s néhány óra múlva szovjet katonák nyomultak a községbe.

„A templom épületét – Istennek hála – nagyobb rongálódás nem érte (…). A plébáia épülete azonban nagyobb megrongálást szenvedett. Három hónapon keresztül állandóan a katonaság használta, ennek következtében ajtók, ablakok, kályhák, zárak, stb., összetörve; az udvaron a kőkerítés, kapuk és a kert oszlopai és kerítése szétzúzva. Az anyakönyvek, a legfontosabb pléb[ániai] iratok megmaradtak, a templompénztár és a takarékbetéti könyvecskék is, Csak az irattár többi része szóratott szét, hasonlóképen az egyházközségi irattár nagy része is, amelyet már megmenteni nem lehet. (…) Betörés következtében a perselyek leszaggattattak és kiüríttettek. (…) Az oltárokat bántódás nem érte, a tabernaculumot sem. (…) Az istentiszteleteket mindig megtartottuk.”

Plébános aláírása nem olvasható.