A Nógrág megyei település plébánosa rendkívül részletes beszámolót ad, nem csupán az egyházi épületeket ért károkról, de az események egymásutánjáról is. Beszámolójából pontos képet kaphatunk, hogyan is zajlott egy-egy település bevétele, mit élhettek át az ott lakók. Miként lehetett életben maradni ilyen embertelen körülmények között.

„Nógrádmegyerben 1944. dec. 16. kezdődött a veszély, amikor a földalatti pincékben kellett menedéket keresni. Dec. 18-án a déli harangszó után már le kellett tennem a tollat és a pincébe menekültem. Dec. 19-én hajnali 2:35 perckor egymásután két akna robbant a plébánia udvarán, melyeknek szilánkjai összetörték az ablakok kereteit s a szobában is a légnyomás a falhoz ütött. Ezen időtől fogva január 2-ig állandóan a földalatti pincében kellett tartózkodni, mert állandóan ide lőttek (…). Dec. 24. délután 4 órakor jöttek be [a szovjetek] községünkbe (…) nagy tömegben. Még este 6 órakor biztattak, hogy semmi kellemetlenség nem fog történni, s csak térjek nyugalomra a földalatti pincében. Karácsony előestéjén éjjel átkutatták a szobáimat és az értékesebb s nekik megtetsző dolgokat elvitték. (…) A templom dec. 19-én kapta a legtöbb telitalálatot (…) délután 2 és 5 óra között állandóan lőtték a tornyot. A 42 m magasságú torony erősnek bizonyult, mert kiállotta a sok gránátlövést (…). A templom belsejében teljesen rommá lőtték a főoltárt Az oltárkő is darabokra van törve. (…) A képek a szentélyben épségben maradtak, holott a falak ott erősen össze vannak lőve. (…) Az orgona is megsérült és a fujtatóra egy nehéz kő ráesett. (…) A templom körül 19 r. és 1 g. van eltemetve. A temetőben is 19 v. és 10 g. van eltemetve. Úgyszintén a határban is többet eltemettek. A temetetlenül hagyottakat összeszedték és egy közös sírban temettük el. Itt összesen körülbelül 100 r. és 15 g. van eltemetve. Kezdetben nem lehetett a temetőbe menni, mert igen sűrűk voltak a lövések, így ott nem lehetett sírt ásni.

… nem bántották a (…) szent kápolnát és velem szemben tiszteletlenül nem viselkedtek. A gazdasági felszereléseimből azonban semmi nem maradt. (…)

A templomok közül erősen megsérültek: Szécsény (torony nélkül), Nógrádmegyer, Ludány, Sóshartyán és Nagylóc. A plébániák közül Nógrádmegyer, Ludány, Sóshartyán és Nagylóc plébániái szenvedtek igen nagy anyagi károkat, mert kirabolták, míg a pincékben tartózkodtak. Ápr. 10-12 napjaiban távoztak el innen. (…)”

Az esperes plébános aláírása nem olvasható.