A demokratikus Magyarország felépítésének egyik igen fontos előfeltétele az, hogy a magyar közönséget, de elsősorban az ifjúságot megszabadítsuk attól a fasiszta szennyirodalomtól, faji, származási és egyéb „elméletektől”, amelyekkel a fasiszta éra milliószámra árasztotta el az országot. Szakértők megállapítása szerint Magyarországon már jó néhány esztendeje, -1940 óta- körülbelül ezerre tehető évente azoknak a kiadványoknak a száma, amellyel a fasizmus a magyar nép lelkét megmételyezte.

Minden kiadványt, ugyancsak szakértők szerint, átlag 2000 példányszámban lehet számítani, ami azt jelenti, hogy évente 2 millió fasiszta könyv jelent meg és ennek következtében ma Magyarországon sokmillió példányban található a fasiszta szennyirodalom.

Az Ideiglenes Magyar Kormány kötelezte magát arra, hogy Magyarországot és a magyar közéletet megtisztítja a fasiszta mételytől. Igen fontos volna tehát, hogy a kérdést gyökerénél fogja meg.

Mindeddig –ha történtek is ezirányban intézkedések- ezek olyanok voltak, amelyek még tág lehetőséget adnak arra, hogy ez a fasiszta szennyirodalom továbbra is eljusson a legszélesebb néprétegekhez.

A Magyar Államrendőrség április 11-i kelettel, a Belügyminisztérium 530-195. számú rendeletére hivatkozva, közölte az összes fővárosi könyvtárakkal és könyvkereskedőkkel, hogy az összes nyilas, németbarát, fasiszta, fajvédő irányú, szovjet vagy szövetséges ellenes könyvek elkülönítésére vonatkozó intézkedéseket 8 napon belül tegyék meg. Ezt a rendelkezést úgy a fővárosi könyvtárak, mint a könyvkereskedők csak április 18-án kapták kézhez és így határidőre nem hajthatták végre. A Nemzeti Múzeum könyvtárának kérésére ezt az időpontot április 14-én meghosszabbították, mégpedig június 10-ig. Eddig a határidőig a könyvtáraknak a fent említett könyvekből zárt könyvtárat kell létesíteni, amelynek jegyzékéről 4 példányt kell készíteni. A könyvkereskedők elkülöníteni tartoznak ezeket a könyveket és eladásuk tilos.

Ennek az intézkedésnek elégtelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előírás semmiféle konkrét meghatározást a bevonandó könyvekre vonatkozólag nem ad és így minden egyes könyvtárvezető vagy könyvkereskedő maga a bíró, aki eldönti, hogy a magyar nép számára mi tekintendő fasiszta mételyű könyvnek. Ugyanakkor a legteljesebb mértékben a könyvtárosok, kereskedők, és egyéb magánérdekű személyek belátására bízza, hogy hogyan különítik el ezeket a könyveket és semmiféle ellenőrzés ebben az irányban nem történik, hogy ezek a könyvek tényleg ne kerülhessenek a közönség kezébe. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy minden budapesti könyvkereskedő, vagy annak alkalmazottai kellő szakértelemmel és lelkiismeretességgel és a közérdeknek tényleg megfelelően hajtanak-e végre ezt a senkitől sem ellenőrzött utasítást.

Ez a véleményünk annál is indokolható, mert hiszen a hivatalosnak vehető álláspontok is a legkülönbözőbbek. Így például az Egyetemi Könyvtárban a könyvtárvezető véleménye alapján egy 600 műről szóló lista készült olyan könyvekről, melyeket az Egyetemi Könyvtár a forgalomból kivonandónak tart. Ezeknek a műveknek a legnagyobb része kizárólagosan úgynevezett szociálpolitikai és „tudományos” munka, lévén az Egyetemi Könyvtárban az az álláspont, hogy a szépirodalmi művekre a rendelkezés nem vonatkozik. Az inkriminált könyvek általában Hitler, Göring, Goebbels, Mussolini, Baldur von Schirach, Bárdossy, Paráth Tibor, Tasnádi Nagy András, Istóczy, Milotay, Méhely, Hubay, Hóman, Imrédy, Bosnyák Zoltán és vitéz (?) neveit találtuk.

Tudomásunk szerint a Miniszterelnökség sajtóosztályán működik, Nagy Lajos író vezetése alatt egy olyan bizottság, mely a forgalomból kivonandó könyvek listáját készíti el. Eddig a bizottság működésére vonatkozólag semmit sem mondhatunk, mert annak egyetlen ténykedése sem került nyilvánosságra, Tudomásunk szerint a bizottság eddig két ülést tartott és szombaton tartja a harmadikat. Állítólag egy lista már el is készült, a legkirívóbb fasiszta könyvekről, melyet jóváhagyás végett a Miniszterelnökséghez már be is terjesztették. Most készül egy további lista, amely az 1918-tól napjainkig megjelent irodalmat szitálja át.

Hogy mennyire nem vehetjük rossz néven, hogy könyvkereskedői és könyvtári körökben nincsenek tisztában a tisztító eljárás lényegével, azt igazolja az az ellentét, ami magában a hivatalos bizottságban fennáll. A bizottság tagjainak egy része azon a „demokratikus” állásponton van, hogy a nem szovjetellenes, de antibolsevista tartalmú irodalmat erre a listára felvenni nem szükséges, mert „demokráciában mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét”. Ezek szerint Hitler „Mein Kampf”-jának nagy része továbbra is az érdeklődő olvasók kezében maradhat. Hasonló tisztázandó kérdés még az a kialakult könyvkereskedői gyakorlat, hogy fasiszta írók korábbi, még nem fasiszta tendenciájú könyveit nem teszik ugyan kirakatba, és nem propagálják, de árulják.

Úgy hisszük, nem szükséges külön aláhúzni, milyen káros az a késedelem és lassúság, amellyel magyar hivatalos körök ezt a problémát kezelik és reméljük, hogy rövidesen ezen a téren is, nemcsak az új demokratikus szellem, hanem az új és gyors munkatempó fog győzedelmeskedni, mert csak ez biztosíthat eredményes munkát.

Ami a vidéket illeti, ott a helyzet még szomorúbb, mert ott az egyes könyvtárosok magánkezdeményezésétől eltekintve, hivatalos intézkedés jóformán egyáltalán nem történt.

*

Lapzártakor értesülünk, hogy a könyvselejtező bizottság szóban forgó első listája most jelent meg. Cikkünk lényegén és tartalmán ez azonban mit sem változtat.

Új Szó

Megjelenés: 1945. május 17. csütörtök

Szerző: K. Pavlovics