A 10-es főútvonal mentén fekvő Dorog határába 1944. december 25-én értek a szovjet csapatok. A német-magyar védők és az előrenyomuló szovjet erők között lezajlott egy kisebb csata, a szovjetek estére bevették a települést. A lakosság nagy része a dorogi bányaaltáróban keresett menedéket, de a háború így is kb. háromszáz halálos áldozatot követelt. A háború után pedig több száz német személyt telepítettek ki Dorogról.

„Tisztelettel beszámolok az elmult három háborus hónapunkról, amikor állandó életveszélyben forogtunk, hiveim közül sokan a háboru áldozataivá váltak és csak Isten irgalmának köszönhetjük azt, hogy életben maradtunk. Hiveim is, magam is sokat szenvedtünk a hosszu három hónap alatt, templomunk és plébánialakásom pedig sulyosan megrongálódott az állandó belövések miatt.

A templom kb. 12 nagy találatot kapott és sok kisebb lövést. (…) A templom boltozata a szentély fölött kisebb helyen átszakadt. A templom tornya és falai sok lövést kaptak és sokfelé megrongálódtak. (…) Az orosz katonák megfigyelő őrsöt rendeltek a templomtoronyba és ezek bementek a kórusra is, sőt a kórus melletti kis szobában lakószobát rendeztek be, ahová kályhát is vittek és annak a füstjét beirányitották a templomba, amiért a kórus feletti festmény bekormozódott. (…) A vége felé merészségük annyira ment, hogy a kórusról már kézigránátot is hajigáltak a templomba és a templom egyes diszeire, mint a villany üvegburáira és oltárdiszekre célbalőttek. Ismételt kérésemre azután parancsnokuk ettől visszatartotta őket. Az orgona szekrényét is több helyen feltörték, sipokat szedtek ki és azokat tönkre téve ledobálták.

A templomnál most a legsürgősebb teendő volna a tető helyrehozatala, hogy a boltozat be ne ázzék és az ablakoknak legalább egy oldalon deszkával való betakarása a huzat miatt. (…)

A plébánialak kb. 10 nagy találatot kapott és igen sok kisebb lövést. A tetőt sok akna érte (…) nagyobb javítás volna szükséges.

A sok beszállásolás és az orosz katonák gyakori fosztogatása miatt a plébánia hivatal minden java állandóan igen nagy veszélyben forgott, de hála Istennek a legszükségesebb dolgokat, mint anyakönyveket és ujabb levéltárt és könyvtárt eddig sikerült megmenteni a pusztulástól.

Egyénileg alaposan kiraboltak az orosz katonák. Elvitték ruhám nagyobb részét, élelmiszert, misebort, hizott sertésemet, süldőt, az összes baromfit, pénzemet a templom pénzével együtt. Mivel jó ideig tiszteletet mutattak a reverenda iránt és a házkutatásoknál a zsebeimet nem vizsgálták, a viszont a lakásomban az összes ajtókat és szekrényajtókat feltörték, magamnál tartottam a hivatalos pénzeket is, mert a menekülés vagy kilakoltatás lehetőségével is kellett számolni. Azután akadt egy oly elvetemült csoport, amely fegyverkutatás cimén átvizsgálta nem csupán a lakásomat, hanem zsebeimet is és ezek elvették készpénzemet a templom pénzével együtt, ugy ötezer pengőt. A plébánia és a templom javainak megőrzésében nagy segitségemre volt Szalay Endre, minorita szerzetes, aki Aradról menekült ide és december 18-ától nálam töltötte el e nehéz időt. (…)”

Thaller István

plébános