A ma már Esztergom részét képező település kárjelentéséből a bevonuló szovjet csapatok kegyetlen és értelmetlen pusztítása rajzolódik ki. Mindent tönkre tettek, ami a kézügybe akadt. Nem kímélték sem a templomot, sem az iskolát. A település lakóit pedig nem kímélte a háború utáni politika sem: lakosságcsere-egyezmény értelmében 183 lakost telepítettek Csehszlovákiába az ekkor még szlovák többségű községből 1947–1948 folyamán.

„Pilisszentlélek temploma 1944. dec. 28-tól, amikor a vörös csapatok a községet megszállták egészen március 25-én történt kivonulásukig elvesztette 2 db alba és 2 oltárterítő kivételével az összes egyházi fehérneműjét. (…) A templom összes szőnyegét elvitték. A főoltár oltárszekrényét puskatussal betörték, az Oltáriszentséget kiszórták. (…) A szekrényfiókokat eltüzelték, valamint a templom több padját ott a helyszinen rakva tüzet, (…) és a gyóntatószékbe piszkítottak. (…) Több feszületet összetörtek és a templomi szobrokra lövöldöztek. (…) A ministráns ruhákat szintén elvitték valószinü feltünö szinük nyerte el tetszésüket. A Missaleból 130 oldalt kitépve azt használhatatlanná tették. (…)

A pilisszentkereszti iskola teljes berendezését még pedig a padokat, a tanitáshoz szükséges segéd és szemléltető eszközöket, ifjusági és tanitói könyvtárát, a nagyszámu segélytankönyvtárát teljesen elpusztitották. Hiába kérte az ember a vandál lelkü szovjet katonákat, (…) kegyetlenül elintézték az isklát, úgy hogy ma csak a puszta falai állnak. (…)

Végül még a templom pedálos harmóniumát a kórusról ledobták, a regiszter vezetékeit elvágták és így tették hasznavehetetlenné. Az iskola kettő drb. harmóniumát tették tönkre. Az iskola kályháit teljesen hasznavehetetlenné tették.”

Lapicz János

ny. táb. alesp. plébános