Petru Groza román miniszterelnök kolozsvári beszédében kijelenti, hogy a demokratikus Románia az erdélyi magyarságnak is „szülőanyja” lesz.

A román hatóságok Észak-Erdélyben e napig átveszik a közigazgatást a szovjet katonai szervektől. — A fokozatos románosítás következtében 1946-ra Észak-Erdély 11 megyéje közül csak Csík, Udvarhely és Háromszék megye élén marad magyar főispán; a magyar többségű Kolozsváron a 30 ítélőtáblai bíró között egy magyar sincs.

Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a ,,magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó emlékiratot. Az MNSZ kéri, hogy azokban a községekben és városokban, ahol több mint 50%-nyi magyar kisebbség él, a közigazgatás élére nevezzenek ki magyarokat. Kérik továbbá, hogy a Vörös Hadsereg oldalán állítsanak fel olyan alakulatot, amelyben a magyar nemzetiségűek saját anyanyelvükön kapnak kiképzést. Szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelő arányban részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyében kapjanak földet. Végül kérik, hogy magyar–román vegyes bizottság rendezze a kitelepítés kérdését.