Vorosilov írt az idővonaladra

A náci Németország bukását a békés felemelkedés kezdetének hitték az emberek - hiába. Az egyre izmosodó Szovjetunió már ekkor elvetette a későbbi Hidegháború magvait. A Magyarországot „felszabadító” szuperhatalom egészen az 1990-es rendszerváltásig diktált a "szabad népnek". 1944-45 origó volt egy olyan történelmi tengelyen, ahol a negatív váltott… újabb negatívba: ez volt a „nulla év”. Vas István így ír erről az időszakról: "Pest felszabadult romjai. Jaj, nem tudok ujjongani." Mégis, voltak emberek, hétköznapi hősök, akik nem adták fel sem a hitüket, sem a méltóságukat. Nekik állít emléket ez a folyamatosan újabb tartalmakkal bővülő oldal.

  • Hadifogolytáborok 1944-45

    Hajtanak, mintha vágóhídra terelnének. Tudod, hogy honnan jöttél, de csak találgathatsz, hová visznek, és mit művelnek majd veled. Reszketsz a hidegtől, mardos az éhség, a reményed egyre fogy, hogy valaha láthatod még a szeretteidet. Mégis, előre kell tekintened, és vonszolnod magad, különben lelőnek, mint egy kutyát, ha lemaradsz az erőltetett menetben... Olvasni is hátborzongató, de hogy milyen állapot ez valójában, csak az tudja, aki megélte. A hadifogoly létnek is voltak "fokozatai" - ki elviselhetőbb, ki drámaibb szintjét tapasztalta meg. Mindenesetre, ha a magyarországi utak és vasutak mesélni tudnának, több nyelven is hallanánk jajveszékelést, káromkodást, fekete humor szülte vicceket... A térképnek nincs hangja, nem társít arcokat az eseményekhez - annál durvább azonban, amit csendben, adatok segítségével mutat meg.

    Részletek

  • „Távvezérelt ország" - a Szálasi kormány kitelepülései

    Kinek jutna eszébe új címert gyártani egy világháború végkifejletében, amikor éppen hanyatt-homlok menekülni kell? Szálasi Ferencnek. Bár 1944 novemberében kormánya kénytelen volt elhagyni Budapestet, hogy spontán kiürített "vidéki" középületekbe költözzön, a "nemzetvezető" karácsony után egy nappal aláírásával szentesítette a nyilaskeresztes szimbólummal megtoldott országcímer használatát előíró rendeletet, amely a már *Sopronban* kiadott Hivatalos Közlöny 1945. január 27-i számában jelent meg. A mind nagyobb területeket bekebelező Vörös hadsereg előli (ámok)futásnak apró, de annál sokatmondóbb momentuma ez. Van még számos, de e cikk nem villant fel többet, bemutatja viszont a végül zsákutcába torkollt menekülés útvonalát. Szálasinak új címere és "gyepűje" volt, politikai túlélési esélye azonban kihúnyt a történet végére, amelynek utolsó állomása számára egy bitófában testesült meg.

    Részletek

  • Ara Jeretzian: A Védett Ház

    Ara Jeretzian György, a Törökországból háromévesen Magyarországra menekített örmény a nyilas pártban kikupálódott fiatalemberként Alfonzó jellemzése szerint “nem ijedt meg a saját árnyékától”. Mintegy négyszáz zsidónak adott munkát az elképesztő leleményességgel összetarhált engedélyekkel szükségkórházként működtetett Védett Házban, megmentve tudj’ isten, hány ezer ember - szovjet, német, magyar katona, “csillagos” és “csillag nélküli” civil - életét. A sajátját féltette legkevésbé.

    Részletek

Hétköznapi hősök

Bódi Mária Magdolna (1921–1945)

Élete nagy vágya volt, hogy fiatalon haljon meg olyan módon, hogy halála közelebb vigye Jézus Krisztushoz a fiatalokat. 1945. március 23-án elért életcélját, amikor a körülötte lévő lányokat és asszonyokat élete árán védte meg az erőszakoskodó szovjet katonáktól.

Részletek

Koordináta

Magasles | Mi az ábra?

A lövészárokban, óvóhelyen, börtönzárkában rekedtek nem is sejthették, mi van „odakint”, és mi zajlik a színfalak mögött, politikai körökben. Itt nem látszik a füst, a vér, a por. A valóságot nem fedik el hazug propagandaszövegek.
„A tények makacs dolgok”, és önmagukért beszélnek.
A hol? mikor? miért? válaszai felülnézetből,
térképeken: mindent a szemnek.

Sajtóles

Média anno...

Se internet, se tévé: „megírta az újság vagy bemondta a rádió”, hogy mit gondoljon a világról az ember. A „szabad nép” mindennapjai előbb a háború, majd a „felszabadulás” terrorja árnyékában, hangzatos című újságok hasábjain, ahol a szabadság volt a szolgaság szinonímája. Valóság - offline.

így írták ók

Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el.

Galéria

Fehéren-Feketén

Szálasi biztosan szelfizett volna, ha lett volna mivel. Az aktuálisan porondra kerülő "nagyágyúkról" persze mindig készült fotó, miként a hétköznapokat meghazudtoló propagandából is maradtak ránk felvételek. Ám vannak olyan képek is a háború és az elnyomás poklából, amik a korabeli vezetők tudomásával sosem készültek volna el. Mégis, egy klikkelés, és láthatjuk őket - hála a bátor fotóriportereknek.